03. So awkward.

Aloha! 

Meghoztam a következő részt, ami kicsit hosszúra sikeredett, de szerintem egész jó lett.  

Döntsétek el ti.

Komizzatok! :)

Puszi: Allison R.

Egész reggel a "titkos" üzenetemen gondolkoztam. Ennyire átlátszó embert még életemben nem láttam. Az ő helyében én biztosan valami kulcsnevet használtam volna, például sólyom. Na jó, kizárt, hogy ilyen nevet adtam volna magamnak, de talán eredetibb nevet találhatott volna Harry.  Felöltözködtem, majd mosakodás után Luke-hoz indultam meg a konyhába. Hevesen evett egy kisebb szendvicset, valószínűsítem sietett. Luke mindig késében van mindenhonnan, ez amolyan családi szokás, egyedül én lettem ilyen retardált, hogy mindenhova előbb érkezem meg a megadott időponttól. Egy mosolyt küldtem kedves testvéremnek, aki éppen most zabálta fel a hűtőt. Ebbe a hűtőbe sosincs kaja ha Luke itthon van.

-El kell mennem vásárolni-néztem végig a csont üres hűtőben.

Luke rám nézett, majd teli szájjal  szólásra bírta száját.

-Miért? Van még ott egy kis paradicsom, meg egy szendvicsre való vaj, és még sajt is van, nézd-mutatta elém, majd mikor meglátta elfintorodott-Na jó ez penészes-nevetett majd kidobta a kukába.

-Összeírom mit kell venni, hagynál itthon egy kis pénzt?-kérdeztem meg, miközben a pénztárcámért, és egy kis cetliért mentem.

Képtelenség, hogy megint nekem kell mennem vásárolnom. Amikor egyszer, és hangsúlyozom EGYSZER mertem Luke-ra bízni a vásárlást, csak sörből, piából illetve a zenekarához illő dolgokat vette meg. Ó tévedek, vett még egy kis szalámit is meg sajtot. De ennyi, soha többet nem bízom rá. Táskámból vettem elő egy kisebb amolyan határidő naplót, és a leghátuljába írtam le a vásárlási listát.

-Rose hány óra?-kérdezte idegesen Luke.

-Épp annyi hogy elindulj és, hogy ki nyisd az üzletet

Órámra néztem és 7:50. 8-kor nyitunk általában, sőt én mindig 7:55-kor már nyitok. Összekaptam magam, és csak az ajtó csapódására emeltem fel a fejem. Esni fog. Hallom ahogyan néha dörög egyet, majd csend és újra. Ritka az ilyen. Egy esernyőt dobtam be a kis táskámba, majd bezártam az ajtót és elindultam. A bolt nincs messze, úgy 5 saroknyira, de meglehetően olcsó. Gyorsan szedtem a lábam a lépcsőkön, a legfelső emeletről nem a leggyorsabb a földszintre lejutni. Levágtáztam a lépcsőkön, már az ajtóban álltam amikor eszembe jutott, hogy a telefonom az asztalon hagytam. Ó de hülye vagyok-vágtam fejbe magam-Nem baj ott marad.

Füldugót nyomtam a füleimbe, és Ed Sheeran-Small Bump-át kezdtem el hallgatni. Szeltem az utcákat, majd betértem a boltba, ahova elméletileg és gyakorlatilag is indultam. Egy kosarat emeltem fel, és a polcról kezdtem szépen sorjába levenni a dolgokat. Vettem le kakaó port, Luke megőrül, ha nincs otthon kakaó. Aztán még található volt a kosaramba, fogkrém sampon, balzsam, tusfürdő. Oké kell még venni müzlit is-olvastam fel a kis cetlit amit otthon készítettem el. A bolt légvégében van a müzlis részleg, így nagy sétát tettem. Amikor elé értem, több mint 15 féle közül választhattam. Persze, Luke miatt már tudom melyiket kell megvennem, de olyat pont nem láttam a középső pár részlegben. Lent sem, majd felnéztem és ott virított. Akárhogy is próbáltam elérni, nem sikerült. Hiába is nem vagyok égimeszelő, de kicsinek sem mondanám magam, inkább ezt a szekrény sort hatalmasnak. Egy hatalmas alak leemelte nekem, majd a kezembe nyomta, és rekedtes hangjáról rájöttem kivel is részem.

-Kösz-vettem ki Harry kezéből és a kosárba nyomtam.

Egy pillantást vetettem rá, de nem kellett volna. Szemei gyönyörűen elvakítottak, térdeim remegni és a kezem izzadni kezdett. Hiszen csak ránéztem, te jó ég. Játékos tekintete mellett, ott volt a vad és csábos mosolya amitől a szám széle megremegett, és szét nyíltak ajkaim a látványtól. Gyorsan hátat fordítottam neki, és tettettem hogy olvasom a cetlit, miközben végig azon imádkoztam, hogy ne lássa azt a pírt az arcomon, illetve, hogy ne vegye észre gyengeségem.

-Örülök, hogy újra összefutottunk-állta el az utam.

Ó istenem, most nem akarok vele beszélni. Legalábbis nem kéne, biztos csak hebegnék és habognék össze vissza. Nem, ez így nem megy. Minek jött utánam? Menjen vissza a dolgára. Idióta vagy Rose amiért nem beszélsz vele, már csak a belső hangom hiányzott. Kitértem mellőle, és tovább sétáltam.

-Miért nem szólsz hozzám? Valami rosszat tettem Rose?-fogta meg a karom.

Megállított abban, hogy eltudjak menekülni, szerencsétlenségemre. Oké, csak ne nézz rá utasított a jobb vállamon lévő fehér szárnyakkal és egy kis szív nyíllal a kezében.

-Én csak szeretnék bevásárolni-motyogtam.

A földet pásztáztam, isten ments, hogy a szemeibe nézzek, a végén a szeme láttára olvadok szét, ami nem túl előnyös ebben az esetben.

-És csak így egyedül?-húzta fel egyik szemöldökét.

Összeráncoltam a homlokom. Mi az, hogy egyedül? Kivel kéne? Nincs kivel. Kérdően félre biccentettem a fejem, és továbbra is a földet néztem. Ez már nagyon kínos.

-Mármint London hatalmas, simán elveszhetsz, elrabolhatnak, kirabolhatnak, megölhetnek-kezdte sorolni.

-Oké, értem mit akarsz ezzel, de nem lesz bajom-állítottam le.

A kezem kivettem hatalmas keze közül és a vizeket néztem, azt is vennem kéne. A szénsavmenteseket nézegettem, biztos, hogy azt fogok venni, én csak azt iszom meg. Luke meg kénytelen lesz azt inni.

-Segíthetek?-kérdezett-Mármint szívesen segítek bármiben-mosolygott, de nem akartam, hogy segítsen-Kérlek.

Megvontam a vállam, úgyis addig fog erősködni amíg nem mondok igent. Ha segíteni akar, had segítsen, neki lesz rosszabb. A nehéz kosarat a kezébe nyomtam, nekem már úgyis fájt tőle a kezem. Reméltem kicsit meggörnyed de még csak a keze sem húzódott lejjebb. Ó te jó ég, ilyen erős? Na majd segítek, hogy megszakadjon.

-Szóval én viszem a kosarat-nézett a kosárra.-Könnyű-mérte végig.

-Pofa be, és gyere utánam. Te akartál segíteni, akkor te viszed a kosarat-utasítottam.

Szenvedtem azzal, hogy ne nézzek a szemébe, de nagyon nehéz. A szeme csábítóan hívogat magához. Sorba dobáltam be a szükséges dolgokat, amik otthonra illetve a hétköznapokra szükségesek. Harry arca rezzenéstelen volt ahogy egyre nehezedett a kosár, egy szó nélkül végig járta velem a boltot. Mármint nyafogás nélkül, folyton bele kezdett egy témába, amire maximum egy váll rántást vagy egy klassz-ot mondtam. Képtelenség, hogy nem adja fel. De most csönd van. Kerek 1 perce. Nem szól egy szót sem, szerintem beletörődött abba, hogy úgysem válaszolok. Szép munka Rosette szól a tudatom, de sajnálni kezdem. Miért? Harryre nézek, aki a földet nézi, mint aki teljesen összetört.

-Um, köszönöm az üzenetet, amit tegnap este küldtél-szólaltam meg halkan.

Úristen, megszólaltam, és én szóltam hozzá. Semmi bajom. Fél mosoly húzódik az arcomra, és kicsit megkönnyebbülten  nézek fel Harryre, akinek arcán újra mosoly volt felfedezhető.

-Azt hittem haragudni fogsz miatta-válaszolt.

Kifújtam a bent tartott levegőt, és elnéztem. Végig mértem a hatalmas polcot, majd újra Harryre néztem.

-Nem haragudtam meg, de érdekes, hogy meg sem adtam a számom, neked mégis megvan. Illetve a Baby kifejezésen kicsit kiakadtam. Illetve, miért Hódoló? Nem is ismersz-mondtam miközben leemeltem a polcról egy kenyeret.

-Azt hiszem ez amolyan megszokás. Minden fiú ilyet ír, és azt hittem majd bejön. De ezek szerint tévedtem-vakarta meg szabad kezével a tarkóját.

Elmosolyodtam, igen tévedtél pancser. 

-Na jó, azt hiszem mehetünk fizetni-mondtam neki.

Harry nagyot sóhajtott, mint aki most megkönnyebbült, hogy nem kell többet cipekedni-e. A pénztárhoz siettünk, majd gyorsan felpakoltunk a szalagra, és fizettem. 4 zacskó telt meg, amiket Harry segített kivinni.

-Innen átveszem-mondtam neki és elvettem a nála lévő két zacskót-Kössz a segítséget-mondtam.

-Had vigyelek el, kérlek. Kocsival gyorsabb, és talán nem kell annyit cipekednek.

Igaza van. Nekem is könnyebb lenne, és most nagyon is szívesen lennék vele. Nagyon nagyon szívesen. Felhúztam a vállam és fél mosolyt mutattam felé, majd a kocsija felé indultunk. Beültem az anyós ülésre majd becsukta az ajtót mögöttem. Bepattant a volán mögé, és gázt adott a kocsinak majd elindultunk. Nem utaztunk sokat, a ház közel van a bolthoz. Harry kisegített, majd fel kísért a csomagokkal együtt a házhoz. Bementünk és letette őket az asztalra.

-Takaros-nézett körbe.

Ó de köcsög. Persze jó, hogy nem ehhez van hozzá szokva, ő a luxust, és a pompást élvezi.

-Nem ehhez vagy hozzá szokva, tudom. Nyugodtan, kezdj el szekálni amiatt, hogy itt lakok-forgattam meg a szemeim miközben az egyik csomagból kezdtem el kipakolni.

-Félre értesz, komolyan tetszik. Inkább laknék egy ilyenbe, minthogy olyan nagy házban ahol most jelenleg lakom. Itt nem találnak meg a retkes paparazzik. Ott viszont mindig-ült le az egyik székre.

-Miért nem laksz akkor ilyen kis lakásban?-vontam fel az egyik szemem.

-Mert akkor tönkre menne az imadzsem. A híres Harry Styles egy lakásban él, amikor megvehetne akár egy 100 millió font-os hatalmas házat is. Hidd el nem akarod ezt te tudni. Nagyon durva-mesélte.

Ó de nagy menő ezzel a 100 millió font-os házzal. Most teljes mértékben szarul érzem magam. Lekicsinyít.

-Pont, hogy akarom tudni-ültem le mellé.

Harry elmosolyodott, és elmesélt mindent ami ennek a hírnévnek a sötét oldala. Sokat megtudtam róla, és teljesen félre ismertem. Azt hittem, hogy egy beképzelt kis senki akit elsodort a hírnév, de nem. Ő is egy ugyanolyan ember mint én, vagy Luke, vagy bárki más. Ő rendes, és humoros. Vele tudok beszélgetni, és lassan kezdem tűrni a csábító nézését. Ah, már haladok. Egyre jobb vagyok.

Teljesen elbeszéltük az időt. Már dél van. Nekem be kell mennem 1-re cserélnem Luke-kal.

-Harry azt hiszem mennem kell dolgozni-mondtam neki.

Harry csalódott arcot vágott, majd rám nézett.

-Elvihetlek dolgozni?-mosolygott.

Bólogattam. Még jó hogy, boldog vagyok.

Beültünk Harry kocsijába, és kitett a vendégháznál. Kinyitotta nekem az ajtót, majd a kocsinak dőlt amíg kiszálltam.

-Kössz, hogy segítettél a vásárlással-mondtam-Ó és a fuvarokat is.

Egy puszit nyomott az arcomra, majd elmosolyodott.

-Neked bármit-a volán felé indult.

Elpirultam. Úristen, annyira puha ajkai vannak. Elolvadok, elolvadok. 

-Remélem később beszélünk még, és bocsánat az esti sms-ért-szólt hozzám az ablak mögül.

Gázt adott a kocsinak,majd elhúzott. Istenem, remegek megint. Bírom ezt a srácot, jobban mint ahogy kéne. Lassan indultam meg az ajtó felé, arcomról levakarhatatlan volt a mosolygás.

-Mi van Csipkerózsika? Sikerült ide érni? Ki hozott el? Ki volt az? Megverem. Egyébként miattad kések a próbáról-hadart és közben átadta a kötényét.

Átvettem a helyét és egész este mosolyogtam mint egy idióta.