2013. szeptember 23., hétfő

01. Surprise.


 Halihó. Meghoztam az első részt, és rettenetesen boldog vagyok amiatt, hogy 17 rendszeres olvasóm van. ( Ti csak 15-öt láttok, de ketten nem láthatóan iratkoztak fel) Örülnék a sok-sok kommentnek, ÉS ha itt még annyira nem is bontakozott ki a cselekmény, akkor is maradjatok, mert tele lesz izgalommal. Nagyon sok dolgot tartogatok még számotokra!

Jó olvasást!

Puszi: Z.R.

6:25. Állapítottam meg amikor az ébresztő órára pillantottam. Megdörzsöltem a szemem, majd lassan feltápászkodtam. Egy pulóvert aggattam fel magamra; hideg van. Halkan lépdeltem ki a konyhába, nehogy Marta nénit fel keltsem, de mire beértem az ebédlőhöz, az említett hölgy már javában reggelit készített. Ha jól használtam az orromat, tojásos rántottát készít. Ízlelő bimbóim már érezték ahogyan megrágom a fincsi falatokat, és hasam is jelezte, hogy nem csak gondolkodnom kéne, hanem ennem is. Hangosat kordult, mire Marta néni hátra fordult és lágyan mosolygott rám.
-Kedvesem, felébresztettelek?-szólított meg.
-Nem. Nem igazán. Mindig ilyenkor kelek-gyorsan válaszoltam.
Azt hiszem reggel nem vagyok valami bőbeszédű, de ahogy megállapítottam, Marta néni se az. Pár perc múlva, csendben sétált oda hozzám az ebédlőasztalhoz, és a meleg rántottát az asztalra helyezte. A két tányér, és villák már kint voltak az asztalon, már csak a másik személy hiányzott. Leült elém, és szedett egy kisebb darabot a rántottából. Ezután én szedtem tányéromba, majd gyorsan felfaltam mindent.
-Kicsikém, egyél lassabban, van még bőven és tudod, nem hajt a tatár-kedves szavakkal szólított meg az öreg hölgy.
Lassítottam az evésemmel, majd miután az utolsó falatot is bekaptam, elmentem átöltözni, lassan mennem kell nyitni az üzletet. Szobámba érve, egy gatyát és egy normálisan kinéző pólót vettem fel.  Néhány perc múlva, miután a  mosakodással is készen álltam, kimentem az előtérbe, remélve, hogy Marta néni is készen áll.

*

Kinyitottam az üzletet, és még éppen 5 perc van nyitásig. Előkészítettem a dolgokat amikre a mai nap szükségem lehet, majd Marta néninek egy finom forró kávét készítettem. Idő közben megérkezett Carlos, a szakács, aki hogy is mondjam..Apám helyett apám. Nagyon szeretem, és mindig megmondja a tutit. Én a pult mögött álltam, és amikor az óra kakukkolni kezdett, az ajtóhoz sétáltam, hogy kitegyem a "nyitva" táblát. Ahogy vissza sétáltam a pult mögé, egy öltönyös fazon sétált be.
-Jó napot, mit szeretne?-kérdeztem meg udvariasan.
-5 darab narancs dzsúszt, illetve 1 darab hamburgert-hadart.
-Rendben. Pár percet kérek-mondtam, és hátra adtam a megrendelést Carlosnak.
Marta néni érdekesen méregette a fekete öltönyös napszemüveges fazont. Még azt sem mondhatnám, hogy süt a nap ezért hordja a nap szemüveget. Különös volt ahogy két kezét összekulcsolta, és egyenes háttal előre bámult, bár szerintem érezte ahogyan Marta néni méregeti, és nem jó értelemben.
-Abba hagyná asszonyom?-szólította meg egy kicsit hangosan az ember Marta nénit.
-Mit dolgozik maga?-kérdezte meg Marta néni.
-Biztonsági őr vagyok-szólalt meg közönségesen.
-És mégis hol? Paris Hilton biztonsági őre?-poénkodott Marta néni, de tekintete végig komoly volt.
-A One Direction biztonsági őre vagyok, és ha lehet ne kérdezzen többet asszonyom-keményen szólt vissza.
One Direction? Mi? Hiszen Harry,Marta néni unokája.
- A One Direction?-kérdeztem meg mosolyogva.
Bólintott. Ennyi telt tőle. Marta néni felállt és kiment az ajtón. Nem tudtam hova megy, el voltam foglalva az 5 narancs dzsúsz elkészítésével. Carlos gondosan össze csomagolta a hamburgert, én pedig egy zacskóba tettem a hamburgert és az 5 dzsúszt is. Átadtam az embernek, majd fizetett, és kilépett az ajtón. Gondosan eltettem a pénztárba a kapott pénzt, majd kiabálásra kaptam fel a fejem. Óó. Marta néni kint van, és nem éppen csípték egymást a z őrrel, na meg elméletileg itt van az unokája is. Kiszaladtam a pult mögül, majd az ajtón, és már az utcán voltam. Egy hatalmas fekete furgon állt az üzlet előtt, Marta néni és az őr meg veszekedtek. Óvatosan oda lépkedtem.
-Ne veszekedjenek kérem-álltam közéjük.
-Ez a nő megőrült. Be akart szállni a kocsimba-állította fenn hangon a nagy ember.
-Vigyen az unokámhoz-toporzékolt Marta néni.
-Mag..-kezdett bele a nagy ember, de a kocsi ajtaja kinyílt.
Egy göndör hajú srác lépett elő, gyönyörű zöld szemeivel és hatalmas mosolyával elkábított, ahogyan rám nézett. Marta néni azonnal mosolyogni kezdett; szóval ő az unoka, a híres Harry Styles. Harry leugrott a kocsiból és azonnal átölelte Marta nénit, majd végig engem vizslatott. Zavaró, az biztos.
-Hé Phill, semmi baj nincs. Ő csak a nagymamám-mondta Harry, miközben még ölelte rég nem látto nagymamáját.
-Bocs Harry, nem tudtam-mosolygott.
Harry óvatosan megrázta a fejét, és hajai össze vissza csapódtak. Úristen, nagyon dögös. Kábultan nézem az engem vizslató srácot, megszólalni még nem tudok.
-Harry-nyújtotta a kezét felém.
-Rosette-makogtam.


*

-Nos Rose, azt mondod ez a te üzleted?-kérdezett Harry miközben én a pult mögül számoltam a nemrég bezsebelt pénzt.
-Az anyáméké, de most..Elutaztak. Így én viszem-hadartam.
-Nagyon gondosan csinálja-szólt közbe Marta néni.
Elmosolyodtam.
-Neked nem kéne a fiúk után menned a stúdióba?-tettem két tenyerem a pultra.
-De. De azt hiszem ezt már rég meg kellett volna tennem, hogy meglátogatom a nagyit. Majd írok Lucasnak, hogy kihagyom a mai alkalmat-önelégülten mosolygott.
Micsoda hazug. Nem is állt szándékában meglátogatni a nagyiját. Miért beszélgetek vele? Mert írtó dögös, szólalt meg akaratlanul tudatalattim.
-Esetleg velem töltenéd a napod?-félve kérdezte meg Marta néni rég nem látott unokáját,
Mi van? Komolyan meg kérdezte? Ezek után az egész életét vele kéne le élnie. Utálom, ha a tudatalattim nem tudja befogni a pofáját, de megint igaza van.
-Azt hiszem ennyit még megtehetek-ölelte át a vállát.
Te jó ég. Szemeimet forgatom, miközben az egyik sarokba pillantok, ahova több tinédzser foglalt helyet. Felvettem a kis jegyzettömböm, és elsétáltam Mr.DögösSeggfej társaságából. Kezembe vettem a zsebemből kikandikáló tollat, és felnéztem a vendégeimre. Meglepődtem. 5 fiú, és két lány foglalt helyet. Elég kiéhezettnek tűnnek, azt hiszem jobb ha kicsit távol lépek ezektől.
-Mit hozhatok?-unalmasan kérdeztem meg.
-Hozhatnál egy narancsot. Meg egy banánt-nevette el magát, majd pacsizott a vele szembe lévővel.
Felírtam. Ezt mondta.
-Nekem egy epres shake-t-szólalt fel az egyik lány.
Vissza húzódónak tűnt, de akkor miért van velük?
-Még valamit?-kérdeztem.
-Valami pia van?-kérdezett az egyik szőke hajú srác, mintha kicsit be lenne nyomva.
-Nincs, de te úgyse kapnál. Egyikőtök sem múlt még el 18 ahogy elnézem-biccentettem meg a fejem.
-Kicsi csillag, én itt vevő vagyok. Innentől kezdve vagy kiszolgálsz, vagy..-állt fel az egyik.
-Elég legyen ebből-jött mellém Harry-Egyikőtök sem beszélhet így vele. Takarodjatok innen-emelte fel a hangját,
-Ez rossz lesz az imidzsednek Styles-motyogtam magamban.
-Bocs, mit mondtál?-kapta felém a fejét.
-Minek jöttél ide? El tudtam volna intézni-mondtam és a pult irányába mentem.
Persze, hogy nem tudtam volna elintézni, de ezek után biztos, hogy vissza jönnek, és akkor nem lesz itt Harry.
-Nem tudtad volna. Csak álltál ott mint egy legyökerezett gyom. Nem hiszem, hogy képes lettél volna rá-mellkasa elé fonta a karjait.
-Te csak ne mond el nekem, hogy mire vagyok képes. Nem is értem kinek képzeled magad-emeltem fel a hangom.
-Fiatalok, ne vitázzatok-állt fel Marta néni, hogy félbe szakítsa a "veszekedésünket".
Még jó, hogy Luke nemsokára megjön, és átveszi az üzletet, én meg addig csak kibírom Mr. Tökéletessel ezt a kis időt, illetve Marta nénivel. Kiszolgáltam néhány vendéget, majd elrendeztem a kasszát, és amikor pontosan 12 órát ütött az óra, Luke belépett a kis üzletünkbe. Felsóhajtottam, végre elmehetek.
-Szia hugi-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Elrendeztem a kasszát, illetve akik most bent vannak felvettem a rendeléseket. Majd Carlos oda adja a dolgokat, te csak kiviszed, és majd utána fizetnek-hadartam miközben siettem öltözni.
-Tudom, én is nap mint nap megcsinálom-mondta, de mire az utolsó szavát hallottam volna, én már eltűntem.
Gyorsan átöltöztem, és a kulcsot rá tettem a kis akasztóra. A dolgozós ruhám haza viszem, azt hiszem rá fér egy mosás. Begyűrtem a táskámba, majd vállamra helyeztem, és indultam kifelé. Gyors "hello"-t dobtam mindenkinek, és sietségemben elfelejtettem, hogy Marta néni még mindig bent van. Sebaj, el van most az unokájával. Gyorsan sétáltam, nem igazán akartam egy társaságban maradni Styles urasággal. Vagy inkább csak azért nem maradtál vele, mert tetszik neked. Cinikus hangnemben szólt hozzám a tudatalattim. Szabadnak éreztem magam, ahogy lassan elhagytam az ebédlő féleséget, és már nagyban a lakásom irányában voltam. Egyedül, ó Istenem, de jó érzés.
-Rosette, várj-egy hang kiáltott utánam és mire hátrafordultam már magam előtt láttam.
Tévedtem, mégsem vagyok egyedül, és a szabadság érzetem eltűnt.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Szeretnék meginni veled egy kávét, ha esetleg benne lennél-mosolygott a göndör.
Mond igent, mondj igent.
-Marta nénivel kéne lenned, nem velem-lustán válaszoltam.
-Szerette volna, ha utánad jövök-a földet bámulta.
-Ó szóval nem is saját akaratból? Na szép-vállat rántottam és hátat fordítottam.
-Csak egy kávé, vagy tea. Tök mindegy. De ebbe még senki nem halt bele-futott elém.
Szintén vállat rántottam, jelezve, hogy oké...