Sziasztok! Rettenetesen sajnálom, hogy ennyi idő után most írtam meg az új részt, de a másik blogomat a múlt évben zártam be, semmi időm nem volt. Most viszon Csak erre a blogra fogok koncentrálni, meg majd a következőre, ami január 30-án fog megnyílni! Most viszont itt az új rész.
Jó Olvasást, és ne felejtsetek kommentelni! :)
Puszil és Ölel mindenkit: Allison R
Egy elegáns étterembe mentünk, ami csak miattunk volt nyitva. Harry leparkolt az étterem előtt, majd összekulcsolta az ujjainkat és bementünk. Halkan szólt a hegedű zongora kíséretében, a gyertyák óvatosan lánggal égtek az asztalon, a személyzet pedig azonnal rohant, hogy kedvünkre tehessenek. A kabátinakat a fogasra akasztották, miközben mi helyet foglaltunk. A pezsgő előre volt hűtve, a jeges vödörből vette ki az egyik pincér és öntött a poharunkba egy keveset. Harry végig engem figyelt, zavaromban én csak a földet bámultam. A kezem az asztalon volt amikor Harry újra megfogta a kezem, és minden bátorságommal én is őt néztem. Gödröcskéi megvillantak, ahogy gyönyörű fogsora is, szemei pedig csillogtak, gyönyörűen csillogtak. A pincér nem kérdezett mit kérünk enni, azonnal hozták nekünk az előételt. Valamiféle krémleves lehetett, azt hiszem brokkoli. Isteni íze volt. Ezt követte a sült majd a desszert. Finom fekete erdő torta volt a desszert, és volt élményem megkóstolni a Harry sütijét, aminek egy pöppet jobb íze volt mint az enyémnek. A vacsoránk alatt végig halk muzsika szó hangzott, és eszméletlen jól éreztem magam. Rengeteget nevettünk és flörtöltünk. Nem volt még ilyenben részem, sőt semmi olyanban nem volt még részem amihez egy férfi és egy nő kéne. 22 éves vagyok de sehogy sem vagyok tapasztalt, egyedül a latin sorozatokból amikben mindent olyan idiótán és dramatikusian adnak elő, persze tudom ez a való életben nem így működik. A vacsora alatt sokkal több mindent megtudtam Harry gyermek koráról, elmesélte miért nem volt annyit a nagymamájával az utóbbi időkben, amit én mái napig nem értek, hogy nem lehet csak felhívnod legalább egyszer egy héten?! Örök rejtély. Miután jól laktunk az órámra pillantottam már 9 órát mutatott az óra. Elbeszélgettük az időt rendesen. Szóltam Harrynek, hogy menjünk mire ő rögtön felpattant és kedvesen segített felállni, nem mintha magamtól nem tudtam volna. Ő egy igazi úriember, őszinte és rettenetesen aranyos. Harryvel felvettük a kabátjainkat, majd elhagytuk az éttermet.
-Harry nem kéne fizetni?-ijedten fordultam felé és tettem fel a kérdést.
-Már régen ki van fizetve édesem, neked azzal amúgy sem kell törődnöd-nyomott egy puszit az arcomra.
Beszálltunk a kocsijába és ha minden igaz haza fele indultunk. Azonban nem tért le az utcámhoz vezető úton, hanem tovább ment. Úristen hova akar vinni téged? Szólalt meg a belsőhangom. Már hiányzott ez az idióta hanga fejemben. Pár perc múlva Harry egy hatalmas ház előtt parkolt le, gondolom ez az ő háza. Vaskerítéssel ellátott hatalmas feljáróval, és az a zöld fű itt valahogy zöldebb mint London bármelyik részén pedig ott is nagyon zöld a fű. Sötét van, annyira nem tudom kinézni milyen színe lehet a háznak, de biztos valami kiegyensúlyozott, olyan mint Harry.
-Ez a te házad?-szálltam ki a kocsiból és kérdeztem.
Harry elmosolyodott majd rám nézett.
-Hidd el nem szeretem a nagy házakat, de ez különösen tetszett, és majd rájössz, hogy miért-kulcsolta össze a kezeinket.
A háza felé mentünk, és most először éreztem olyat, hogy boldog vagyok. Ahogyan a keze a kezemhez ér, amik történtek az elmúlt hetekben, csak azt kívánom bárcsak sose lenne vége ennek. Megálltunk az ajtó előtt és mélyen a szemembe nézett. Közeledett felém, így automatikusan behunytam a szemem, és ajkai óvatosan tapadtak ajkaimra. Az első csókom Vele. Pár másodperc után ajkaink szét váltak, és a síri csend ami körülöttünk honolt megszűnt. Nem beszéltünk, csak mosolyogtunk, belső énem pedig lángolt a mostanra kicsapongó boldogságtól. Harry kinyitotta az ajtót és bementünk a házába. A házban meleg volt, és ahogy a villanyok is felcsukódtak, minden olyan mese szerű palotaként villant fel. A bézs színű falak és a bútorok, minden összhangban van, senki nem hinné azt, hogy ez egy férfi lakása. Gyönyörű volt a látvány. Levettem a kabátomat, és beljebb léptem a nappaliba. Hatalmas kandalló és egy több személyes kanapé fogadott ami előtt egy hatalmas 3D-s TV díszelgett.
-Hatalmas-csúszott ki a számon.
Harry a hátam mögé lépett és onnan beszélt.
-Hatalmas egy embernek-sóhajtott.
Felé fordultam rá néztem majd a a képekre terelődött a figyelmem amik a falon lógtak. Közelebb léptem hozzájuk és megnéztem őket közelebbről is. A legtöbben a családjával van, és több fényképen egy lánnyal.
-Ő a nővérem, Alexandra. Most diplomázott, igazi zseni féleség-nevetett mögülem-Ő pedig az anyukám Crista. Mostanában nem találkoztunk, a turné és a fellépések miatt. Ő pedig az apukám Jim.
Igazi családnak tűnnek. Szeretik egymást, ezt veszem le a képekről, ahogyan Harry szeretettel beszélt az anyukájáról és az apukájáról, ahogyan a testvéréről úgy beszélt mint egy igazi példakép. Szereti őket. Eszme futtatásom Harry szakította félbe, ahogyan derekamra helyezte a kezeit és a nyakamra lehelt néhány puha csókot. Valami furcsa indult meg bennem, reszkettem és boldog voltam. Melegség árasztotta el a testem ahogy ajkai és lehelete másodpercenként fedezte fel a nyakamon lévő bőrt. A nyakam után a számra tapasztotta ajkait, és hosszas csókolózásba kezdtünk. Nyelveink kör táncot játszottak, miközben egyik kezével felemelt, és az asztalra ültetett. Ne Rosette, nem vesztheted el most a fejed Vele, kiabálta a jobb vállamon ülő angyal. Ne is hallgass erre a mitugrászra, ez a pasi irtó dögös, és téged akar, még szép, hogy tegyétek meg, kiabálta a bal vállamon ülő ördög. Kérdések kavarogtak a fejemben, tényleg most kéne elvesztenem? Ebben a pozícióban, egy asztalon? Nem túl romantikus. Megszakítottam a csók csatánkat, és vállaira helyeztem a kezem.
-Harry én nem állok még erre készen-nyögtem a szavakat.
Harry felhúzta a szemöldökeit, majd a földet kezdte el bámulni és leült a kanapéra ott hagyva engem az asztalon. Leszálltam az asztalról és oda sétáltam a kanapé mellé ahol Harry is volt. Nem tudom jó döntés volt-e, de azt igen, hogy Harry megérti. Remélem.
-Rosette te még soha nem..?-kezdett bele-Te még szűz vagy?
A kérdése lesokkolt, nem hittem, hogy ilyen hamar fogja megtudni.
-Miért nem szóltál nekem? Basszameg Rosette, miért titkoltad el ezt? Tudnom kellett volna erről!-fakadt ki és ordítozni kezdett.
Harry megijesztett minden szempontból, soha nem üvöltözött és hirtelen a kedves, úriember is eltűnt belőle.
-Soha nem kérdezted, én pedig nem hittem, hogy ma-csuklott el a hangom, végig a földet bámultam.
-Hogy ma mi? Hogy ma le akartam veled feküdni? Igen így volt, de erről akkor is tudnom kellet volna Rose!-vágta hozzám.
-Ne haragudj-egy könnycsepp csordult le az arcomon.
Nem értettem miért borult ezen ki ennyire, hogy még szűz vagyok. Értelmes emberek megértik ezt a dolgot, nem az a fajta vagyok aki mindenkivel össze fekszik. Egy idő után Harry elém állt és egyik kezével végig simította az arcomat. Ujját államhoz emelte, és felemelte vele a fejemet.
-Nem tudnék rád haragudni Rose! Sajnálom amiért kiborultam, de azt hittem ennyire megbízol bennem, hogy ezt előbb elárulod-majdnem, hogy suttogva beszélt.
Ajaki újra az ajkaimhoz tapadtak, és lassú csókolózásba kezdtünk. Megszakítottam a pillanatot, szólnom kell neki.
-Harry én nem ma akarom elveszíteni. Most nem megy ez nekem-halkan beszéltem végig szemébe néztem.
Harry sóhajtott, majd zöld szemeivel rám nézett.
-Haza viszlek-mondta és a kocsi kulcsot ment megkeresni.
Nem akartam haza menni, vele akartam lenni. Nem álltam le veszekedni, felvettem a kabátomat és elindultam a az ajtóhoz. Harry már a kocsiban ült és a motort járatta amikor én kinyitottam a kocsi ajtaját. Mérges rám. Ahogy leültem és becsatoltam az övemet, Harry gázt adott az autónak. Közepes tempóval haladt az éj csendességében, mellette biztonságban érzem magam. Egész úton csend honolt körülöttünk, nem volt mit mondanom, ezek szerint neki se volt mit mondania. London ez a fele majdnem, hogy üres volt. Nem volt annyi ember az utcákon, alig volt néhány csapat, és két pár. Harry leállította az autót amikor megérkeztünk a társasházhoz ahol én élek. Kiszálltam a kocsiból, majd Harryre néztem.
-Köszönök mindent-mondtam halkan-Szia Harry.
Csuktam volna be az ajtót amikor Harry válaszolt.
-Rose, semmit nem kell köszönnöd. Aludj jól-lágyan mosolygott.
Becsuktam az ajtót, és elindultam a ház felé. Kulcsaim már a kezemben csörgedeztek, és amikor kattant a zár már bent voltam a házban. Néhány lépcsőfok választott el attól, hogy végre haza érjek. Az 5. emeleten lakunk, minden napra meg van egy kisebb test edzés míg oda feljutok. Gyors tempóban sétáltam fel, majd az ajtónk előtt mély levegőt vettem és bementem a lakásba. Luke aludt, hallottam ahogyan horkolt. Levettem a cipőim és a kabátomat, gyors zuhanyt vettem, és lefeküdtem a meleg ágyamba. Jó döntés volt, elhalasztani az első alkalmat Vele? Ezen járt az agyam, majd hirtelen mély álomvilág köszöntött be rám.
