02. Oh No!

                                         Halihó! 

Felkerült az új rész, kommenteljetek, és jó olvasást!

Ó köszönöm a 23 feliratkozót, imádlak titeket <3

Egy közeli kis kávézóba mentünk, feltételezve, hogy a kis hírességet nem ismerik fel. Jól ismerem a kávézó tulajdonosát, mivel régen a lánya a legjobb barátnőm volt. Csak volt, azóta ő már valahol Ausztráliában dolgozik, és elég sikeres lett az életben. Néha azért még beszélünk telefonon, de nem vagyunk már olyan szoros kapcsolatban, és miért is lennénk? Ha minden igaz egy hatalmas cégnél dolgozik, és talán mostanra már milliomos, nem süllyedne le az én szintemre.

Harry udvariasan kinyitotta előttem az ajtót, majd egy asztalhoz sétáltunk ami az egyik sarokban található elkülönítve a többitől. Most egy kicsit furcsán érzem magam. Harry leült velem szembe, és az itallapot vette a kezébe. Én meg magamban mérgelődtem, mégis minek kellett ide el jönnöm. Van jobb elfoglaltságom, mint hogy ezzel a majommal jó pofiskodjak.

-Nos mit szeretnél inni?-állát simogatta, miközben még mindig az itallapot bámulta.

Bunkó,tudatalattim megszólalt. Éljen már csak ő hiányzott. Megrántottam a vállam, és a mellettem lévő pampa füvet kezdtem el bámulni.

-Nem vagy valami hangos természetű-emelte el arcától a lapot.

Mégis mit várt? Oké, két okból vagyok ilyen. 1. mert nem szeretek beszélgetést kezdeményezni, vagy olyannak mesélni magamról akit éppen csak 1 órája ismerek. 2. mit várt? Hogy majd neki ugrok és sikítozva ölelgetem meg ilyenek? Na ne szívass.

-Bocs, de nem ismerlek-újra vállat rántottam,

Harry felvonta egyik szemöldökét, és mosolyra húzta a száját. Peter, a kis kávézó tulajdonosa sétált oda hozzánk, és hatalmas mosollyal az arcán üdvözölt bennünket. Ó te jó ég, ő semmit sem változott 5 év alatt.

-Mit hozhatok kedves fiatalok?-kérdezte kedvesen, és elővette a cetlijét.

Harry rám nézett, én csak egy pillantást vetettem rá, majd újra Peterre néztem aki kíváncsian várta, mégis ki fog megszólalni.

-Akkor én egy mentes vizet-szólalt fel Harry.

Gondosan felírta a rendelt innivalót, majd rám nézett.

-Én nem kérek semmit-az asztalt bámultam miközben beszéltem.

Harry véres pillantást vetett rám, szemöldöke újra az egekben járt, én meg csak bámultam az asztalt és térdemet fogtam körbe. Peter elrendezte egy váll rántással, és elindult kihozni Mrs.Uraságnak kihozni a vízét. Végig csendben voltam, és zavarba ejtő volt ahogyan Harry folyamatosan bámul. Miért bámul? Van valami az arcomon?  Te jó ég.

-Furcsa vagy, nagyon furcsa-törte meg a csendet Harry.

Felpillantottam, közben az asztal alatt végig a kezemet babráltam.

-Miért?

Mégis mi azon a  furcsa, ha valaki, jelen esetben én, nem rendelek semmit? Teljesen megszokott viselkedés tőlem, főleg ha egy olyan pasival vagyok mint Ő. Remegtem ahogy egyik lábával az asztal alatt megbökött, azt hiszem ha lehetne, most azonnal leteperném, Csak higgadtan Rose, csak higgadtan. Annyira vadító ahogyan beleharap alsó ajkába, és..Te jó ég. Mi van velem? A kis szűzike megszólalt,szólalt meg a bal vállamon lévő kis ördög. Na ne, nem kell a két kis pimasz ember a vállamra, csak nehezítenék a dolgomat.

-Mesélj magadról-rekedtes hangon szólalt meg.

Izzadni kezdett a tenyerem. Mégis mit mondjak, mire kíváncsi? Na jó, akkor mondjunk valamit.

-Enyém és az öcsémé az üzlet-néztem egy pillanatra a szemébe, majd újra le a kezemre.

Felkuncogott, és belekortyolt az éppen kihozott vízéből.

-Erre azt hiszem rájöttem-nézett rám.

Harry egyik kezére támaszkodott, és az üveggel játszott, közben várta milyen hülyeséget mondok újra. Te jó ég az a szerencsétlenül döglesztő mosoly megöl.

-A bátyámnak Luke-nak van egy bandája, ha jól tudom Controll a nevük. Egész jók-halkultam el.

-Egyszer meg hallgatnám őket-kulcsolta össze maga előtt a kezét.

Felé kaptam pillantáson és néhány másodpercig elidőztem gyönyörű zöld szemeiben. Nem biztos, hogy nekem itt kéne lennem vele, eleve nem vagyok az a nagyon 'passizunk be' típus, és talán ez most furcsa.

-Harry miért nem vagy Marta nénivel?-néztem mélyen a szemében.

Utólag elég jól bírom a nézését, nem tudom mitől paráztam ennyire.

-Nézd, nem tartozom neked magyarázattal miért éppen veled vagyok mint vele. Egyébként is, azt csinálok amit akarok-önelégülten mosolygott.

-Elhanyagoltad, és most is azt teszed.-motyogtam.

Harry megrázta a fejét, majd újra bele kortyolt a poharába. Ó atyám, tényleg egy seggfej.

*

-Szia, megjöttem-hallatszott az ajtó felől egy férfi hang.

Felálltam az eddigi ülőhelyemről és Luke elé indultam.A konyhából kilépve már láttam ahogyan haját igazgatta a tükörben. Közelebb sétáltam hozzá, és a ledobott kabátot felakasztottam a fogasra. Luke megpuszilta  a homlokom, majd nagy erővel a konyhába rohant.

-Van valami kaja? Éhes vagyok-hallottam

Laza mosolyt ejtettem, majd lassan elindultam én is a konyha felé. Gondolataim közben ezer felé cikáztak, többek közt újdonsült barátomon?! Nem, nem hiszem, hogy jóba vagyunk, még azt se hogy haverok vagyunk. Habár az ő szemszögéből nem tudok semmit, de az biztos az én általam felállított barátsági listán nem szerepel, sőt hevesen tiltakozik a fejemben lévő kis toll, hogy beírjam. Pedig annyira dögös,suttogja az utálatos tudatalattim. Ó, már megint igaza van.

Ahogy beértem a konyhába, Luke már nagyban falt befelé az aznapra készített kis szendvicseket, igen többre nem tellett most.

-Milyen volt a randid, Mr.Styles urasággal? Remélem beloptad magad a szívébe, és segít feljutni nekünk a csúcsra-beszélt két harapás között.

-Honnan tudsz erről? És ez nem randi volt, legalábbis én nem ilyennek képzelek el egy randit. Egyébként nem volt rossz. Ő csak egy beképzelt srác aki nagyra van a hírnevével-mondtam miközben megkentem magamnak egy abonett kenyeret.

-De ő segít minket a csúcsra, nem érted? Ó Istenem Ro kérlek-faggatott.

Megrántottam a vállam, és  kis tányérommal, illetve kisebb kenyeremmel bevonultam a hálószobámba. Miért mondja meg mit csináljak? Mint ha olyan könnyű lenne, ennek a mitugrásznak becsalni  magam a szívébe. Habár amiket hallottam róla, igencsak kiábrándító a dolog ebből a dögös jó kisfiús szerepből.  Pletyka lenne, vagy sem, még abban a tudatban vagyok, hogy minden csajszi csak arra az egyetlen dologra kell neki. Én már pedig testvérem kedvéért sem megyek bele ebbe a játékba. Ó márpedig bele fogsz menni, szól hozzám újra belső hangom, és most talán nincs igaza. Hah, ezt a napot is megéltem. Miután elmajszoltam tökéletesen megkent adagomat, megfürödtem, megmosakodtam, és lefekvéshez készülődtem. Befeküdtem a jó meleg takaró közé, még meg hallgattam fülhallgatómmal együtt egy Ed Sheeran zenét, majd letettem a kis éjjeli fiókomra. Rá pillantottam az órára; 21:47. Behunytam a szemem, nyakig felhúztam a takarót. A melegség átjárta testem, ahogyan a hideg levegő már nem éri a testem. Már az alvás legszebb zónájában ringatóztam, amikor az átkozott telefonom sípolni kezdett. Dünnyögve fordultam a telefonom irányába, és nyomtam meg a 'felold' gombot. Egy új üzenet.

"Szia baby, mentsd el a számom, szükséged lesz még rá. Ó és jó éjszakát egy 'Hódoló."

Na ne, egy ismeretlen üzenet, aki kihangsúlyozta a H betűt. Csak nem?!