Prológus

Csendes nap volt. A vendégek az ebéd idő után, már csak kávézni fordultak be. Körül nézek, és csak két asztalnál ülnek, a piros kör asztalnál, két fiatal lány, nagyon benne vannak valami izgi témában. A másik kék színű és szögletes asztalnál pedig egy öregebb fazon kortyolja a kávéját miközben koncentrál az egyik újságban lévő cikkre. A bátyám Luke, már régen elment innen, biztos a bandával próbálnak valahol. A szüleink ránk hagyták a helyet, pontosabban nem volt más választásunk, hogy visszük-e a kis vendéglőt. Apám börtönben, anyám elvonón. Nagyon szerettek minket, de furcsa hajlamaikról, és veszélyes életükről, soha nem akartak lemondani. A megélhetésünk volt nekik a legfontosabb és ha egy kis akcióba került, rögtön ugrottak ; ez lett a vége.  Tovább léptem, nem vettem erőt magamon, hogy elmenjek arra a helyre, ahová még legrosszabb álmomban sem akarok járni, a börtönbe.

  Ez az egy állás nem elég ahhoz, hogy kifizessük a számlákat és a rezsit, másod állásunk van, nekem is és Luke-nak is. Luke, ahogyan említettem már, a bandájával lépnek fel minden nap, az egyik híresebb bárban, így minden nap hoz haza egy kisebb összeget. Én nem akartam semmi feltűnéses munkát, így én az egyik öreg hölgynél Marta-nál dolgozom, pontosabban vele vagyok. Martaval az egyik parkban ismerkedtem meg, két idióta kölyök fellökte, én pedig segítettem neki. Azóta mindennap elmegyek hozzá, és pénzt is kapok azért, hogy segítek neki. Most délutános vagyok, így délelőtt mentem el hozzá. Nincs aki gondoskodjon róla, unokái nem járnak el hozzá, ahogyan gyermekei sem, a férje meg még a fronton meghalt. Szüksége lenne egy emberre aki vele van minden nap, minden percben. Én nem tudnám így élni az életemet, hogy senki nem látogat, csak úgymond egy idegen lány.

 A magam 22 évével, nem gondolkoztam még egyetemen, vagy főiskolán, vagy azon, hogy tovább tanulja-e. Szeretem amit csinálok (értem ez alatt a vendéglőt) és ez a lényeg. Luke-nak vannak elképzelései, hogy majd híres rock banda lesznek, és bejárják a világot. 25 éves, és még mindig itt "rohad" a vendéglőben, nem tett ezért semmit, hogy álmai valóra váljanak. Vicces, pedig így van. Akárhányszor felhozom "Te ezt úgysem értenéd meg" szöveget hozza. Ki kéne valami újat találnia, elég sablonos szöveg.

 Este 6 óra van. Kezd sötétedni, a villanyok már felgyulladtak az utcákon, én pedig már egyedül vagyok az étkezdében. Az alkalmazottak is haza mentek. Az ajtóhoz sétáltam és megfordítottam a "nyitva" táblát "zárva"-ra. Elfordítottam a kulcsot a zárban, és bementem a dolgozó szobába. Átöltöztem, a munka ruhámat a szekrénybe helyeztem el, és felvettem a hétköznapi ruhám, ami egy hosszú csőszárú fekete farmer, és egy bő póló. Megigazítottam a hajam, lecsuktam a villanyt és elhagytam a szobát. A kijárathoz mentem, kinyitottam az ajtót, kiléptem, majd újra bezártam. Nyakamig húztam a dzsekim cipzárját. Hűvös van állapítom meg és elindultam a forgalmas utcán. Londonban ez a legforgalmasabb környék, nem csodálom, hogy ilyenkor is sokan vannak. Miket beszélek, még csak fél 7 van, a fiatalok többsége ilyenkor jön fel, hogy elmehessen bulizni. Kivettem dzsekim zsebéből, az enyhén pinkes fülhallgatómat, és fülembe helyeztem. Elindítottam egy számomra kedves zenét. Egy ideig hallgattam, aztán rezegni kezdett a telefonom, így két másodpercre leállt a zene, majd újra indult. Kihalásztam a zsebemből a régi ütött-kopott telefonomat, amit már vagy 6 éve vettem, saját pénzen. Egy sms vibrált fel, megnyitottam, Luke küldte. "Rose, csak éjfél után megyek haza. Tudod péntek, és nekünk fel kell lépnünk. Puszi, Luke"

Remek egyedül töltöm az estémet. Nem kellett sokat sétálnom, míg haza érek, a belváros közepén, egy forgalmas úton lakunk, nem messze az üzlettől, egy társasházban. Nem éppen fényűző, meg nagy, inkább kisebb, de hangulatos. 2 szoba van benne, érthető módon, nekem meg Luke-nak. Kisebb fürdőszoba, és egy konyha. Na meg az előszoba, amit én nappalinak hívok, Luke meg beszélgetős szobának. Nincs sok értelme, de így szokta meg. Anyu is így hívta, ő meg rászokott. A régi házunkat eladtunk amikor a szüleim..Elkerültek. Nehéz lett volna fent tartani, hatalmas ház volt. 4 szoba, két fürdőszoba, hatalmas konyha és satöbbi. Anyu egykor ügyvéd volt, aztán megjelent apu és egy rosszabb dorogs-alkoholista lett.Mit is is vártam..

Fellépcsőztem a harmadik emeletre, majd egy kulcs fordítással már be is mentem a házba, Ledobtam a tükör előtt kis szekrényre a táskám, majd beljebb mentem a konyhába. Egy teát készítettem amit az ablakban fogyasztottam el. Néztem a sürgő-forgó embereket, míg a bal lábamat lógattam le a párkányról. Ez a kedvenc helyem ebben a helyiségben. Csak kiülök ide, teázgatok, gondolkodok. Beleszürcsöltem a poharamba, és elgondolkodtam. Utálok egyedül lenni. Csak olyankor vagyok egyedül, amikor éppen senkivel sem akarok lenni, de ez olyan nyilvánvaló, minden ember így van ezzel. Most viszont inkább elmennék valahová, egy jó kis társasággal, piálni, és bulizni. Félreértés ne essék, nem vagyok alkoholista, még egyszer sem rúgtam be.

Leugrottam az ablakból, és elindultam az ajtó felé. A táskámból elő kotortam egy kisebb papír fecnit, amire üzentem Luke-nak.

"Luke, ma nem alszok itthon. Vagy nem tudom. De elmegyek itthonról Marta nénihez. Ott kereshetsz. Puszi Rose."

Felvettem a dzsekimet, bezártam az ajtót, majd leellenőriztem  hajlamos vagyok arra, hogy úgy emlékszem, mintha..De mégse. Lesétáltam a lépcsőn, majd a kijáraton. Marta néni, 5 utcával lejjebb lakik, így az üzlet előtt kell elsétálnom, a másik irányba. Rengeteg már most az ittas ember, kiabálnak mindenféle hülyeséget. Muszáj volt elmosolyodnom, a hülye beszólásaikon. Annyira ez vall Londonra. Péntek este van. A kölykök, pontosabban a  fiatalok, feljönnek, buliznak, berúgnak, és talán haza mennek, vagy nem. 22 éves vagyok egyszer nem rúgtam be. Hülye vagy Rose, minek akarnál berúgni? A tudatalattim megint hozzám szólt, és igaza van. Minek akarnék berúgni? Hogy aztán a fiúk kedvükre játszanak velem? Nem, ilyen nem fog történni. Szelem az utcákat, és feleszmélek, hogy kicsit túl haladtam a házon, két házzal előrébb járok. Ennyire elgondolkoztam? Vissza megyek, majd becsöngetek. Van kulcsom a házhoz, de mégis 8 óra van, ki tudja, lehet fárasztó napja volt Marta néninek, és lefeküdt. Vártam 2 percet, mire Marta néni, otthonkában jelent meg.

-Mi szél hozott erre kedves Rose?-kedves volt a hangja.

-Luke nem jön ma haza. Tudja a banda..-halkultam el, és a táskám pántját kapartam.

-ÓÓ igen, meséltél a bandáról-lágyan mosolygott, közben kinyitotta  a kaput.

Elejtettem egy lomha mosolyt, majd beljebb mentem. Nem nagy a háza, egy kisebb kocka ház, vörös kőporral bevonva. A kertben, Jackie a rottweiler kutyusa, szaladgált, néha a házban is szokott lenni, de inkább a kis házában helyezkedik el. Az unokái vették neki ezt a kutyát, még 10 éve, azóta Jackie már 11 éves. 1 éves volt amikor megkapta így még igazi kis kutya volt. Most már hatalmas, nekem a térdemig ér. Be sétáltunk a házba, igazi otthonos kis lakás. A nappaliba sétáltunk, ott szoktunk beszélgetni a legtöbbet. Leültünk a kicsit keményebb, nem éppen mai bőr garnitúrára, majd magam elé bámultam. A szoba olyan megnyugtató. Almazöld színű a szoba falai, amit eleve szeretek.

-Készíthetek egy teát, kedves?-kérdez kedvesen

Aprót bólintok, és halványan mosolyogni kezdek. Egy ideig nézem ahogyan Marta néni feláll, és elindul a konyhában, majd egyedül leszek, és a kis dohányzó asztalt lesem. Egy napilapot látok, címlapon a királyi családdal, pontos címe: Az új uralkodó. Oh igen. Most született meg Katalin hercegnő fia. Azt hiszem. Nem foglalt le, a királyi család elemzése, tovább lapoztam. Volt benne mindenről szó. Ruhák, új divat, időjárás jelentés, egy vicc amin még csak nem is mosolyogtam, sztár hírek. Megakadt a szemem az egyiken. "A One Direction újra rekordot döntött. Mára már az egész világot uralják" És elég volt ahhoz, hogy tudjam, nem kell elolvasnom a még kisebb betűvel írott részt. Biztos csöpögős részleteket írnak róluk, míg szerintem csak egy beképzelt fiú banda, akik kiélvezik az életet, és minden csajt kihasználnak. Talán a szöszi nem, ő túl vissza húzódónak tűnik, de a göndör meg az arab srác pontosan ez az alkat. Nem értem, hogy tudnak egyesek értük rajongani, hogy még koncertre is költenek miattuk. HAHÓ, BELŐLED ÉLNEK. Kiáltanám az összes ilyen embernek. Gondolat menetemet Marta néni szakítja meg. Két bögrével a kezében érkezik vissza, az egyik piros alapon fehér pöttyös, hmm eszembe jut a túró rudi. A másik pedig kék alapon zöld csíkokkal. Én kaptam a kéket. A kezemben tartottam továbbra is az újságot, és nézegettem. Mit esznek bennük? Tény és valóság, tényleg iszonyat helyesek, de semmi nagy cucc nincs bennük. Marta néni a vállamra helyezi a kezét, és felsóhajt.

-Az én unokám-nézi a képet.

Kikerekedik a szemem. Mégis melyik lenne? Miért nem említette, hogy híresség az unokája? Basszus elméletben itt szidalmazom őket, erre..Basszus, el vagyok rontva.

-Ki?-suttogom és  vissza nézek a képre.

-Harold. A göndör hajú-mutat a képre, és egy kicsit mosolyra húzódik a szája.

Érdekes. Azt tudtam, hogy neki is, meg annak a Harrynek is Styles a vezetékneve, de azt nem gondoltam, hogy rokonok lennének. Mégpedig nem is akármilyen rokonok.

-Nem érdeklem-vesz egy mély levegőt, majd rám néz.

Szemében szomorúság, és bánat keveredik, vagy inkább bánat és könnyek keverednek. Nem igazán tudom, az biztos, hogy le van miatta törve.

-Hogy érti?-kérdezem halkan.

-Harry a legédesebb unokám volt. 15 éves koráig mindennap eljött, együtt sakkoztunk, játszottunk, ha kellett tanultunk. Okos, és a lányokkal is rendesen bánt. Összesen 2 barátnője volt az x-faktorig-mosolyra húzodik a szája.

Aha, oké suttogja a belsőm. Kérem folytassa Marta, most már kíváncsi vagyok erre a gyerekre. Tudatalattim megszólal, anélkül, hogy engedélyeztem volna. Figyeltem Marta arc vonásait, miközben kedvenc unokájáról fecseg, akit én két perce a tudatalattimmal lebunkóztam.

-Aztán 16 évesen jelentkezett az x-faktorba. Minden megváltozott. Már csak hívott, nem nézett be sem. Amikor  beindult a karrierje, már nem hívott. Én persze hívtam, de lekoppintott. Sietnie kell, majd vissza hív. Így nem hívtam tovább, ahogyan ő sem emelte fel azt a buta telefonját, hogy akár csak azt megkérdezze, hogy hogyan vagyok - és lassan kicsordult egy-két könnycsepp.

-Sajnálom- ennyi csúszott ki a számból.

Tessék Mr. Styles, a plusz pontodat elvesztetted.  Eddig se tartottalak semmire, aztán kezdem megbékélni azzal, hogy jó gyerek, és tessék újra a cső legalján vagyunk. Bravó Mr.Styles, ennél jobban te sem törhetted volna össze, egy öreg hölgy szívét.

 Csevejünket tovább folytattuk, egészen este 10 óráig, aztán nyugovóra indultunk.

-Kedves, aludj nyugodtan a vendég szobában-szólt hozzám Marta, és felállt a kényelmes kanapéról.

-Jó ez-kezdtem bele, majd elhalkultam- itt.

-A múltkor is ezt mondtad, és már megbocsáss másnapra úgy néztél ki mint egy zombi.-nevetni kezdett, és én is kuncogtam.

Igaza van. Nem tudok kanapén aludni, bármennyire is kényelmes. Bevonultam a háló szobába, azaz a vendég szobába, levedlettem ruháim, és gyors zuhanyt vettem. Ránéztem az órámra, negyed 11. Basszus én nyitom ki holnap az vendég házat. Gyorsan felvettem 101 kiskutyás pizsamámat, és át lépdeltem Marta nénihez. Bekopogtam, majd egy "Tessék" után, benyitottam.

-Oh kedves, mit szeretnél?-mosolygott rám.

-Holnap én nyitok. Gondoltam eljöhetne velem. Soha nem volt még az üzletben-halkultam el, és ujjaimmal babráltam a kilincset.

-Oh, rendben persze. Én már ébren leszek 6 órakor, és akkor indulhatunk is.

-ÓÓ, elég lesz abból 8-kor indulni- nevettem.

-Akkor holnap Rose-mosolygott rám.

-Jó éjszakát Marta néni-köszöntem, és becsuktam az ajtót, miután ő is jó éjszakát kívánt nekem.

Betipegtem a szobámba. Befeküdtem az ágyba, és a hatalmas takarót, a fejemre húztam, mély álom pördült a szemeimre, azonnal.

05. Screw It

 Sziasztok! Rettenetesen sajnálom, hogy ennyi idő után most írtam meg az új részt, de a másik blogomat a múlt évben zártam be, semmi időm nem volt. Most viszon Csak erre a blogra fogok koncentrálni, meg majd a következőre, ami január 30-án fog megnyílni! Most viszont itt az új rész.

Jó Olvasást, és ne felejtsetek kommentelni! :)

Puszil és Ölel mindenkit: Allison R

Egy elegáns étterembe mentünk, ami csak miattunk volt nyitva. Harry leparkolt az étterem előtt, majd összekulcsolta az ujjainkat és bementünk. Halkan szólt a hegedű zongora kíséretében, a gyertyák óvatosan lánggal égtek az asztalon, a személyzet pedig azonnal rohant, hogy kedvünkre tehessenek. A kabátinakat a fogasra akasztották, miközben mi helyet foglaltunk. A pezsgő előre volt hűtve, a jeges vödörből vette ki az egyik pincér és öntött a poharunkba egy keveset. Harry végig engem figyelt, zavaromban én csak a földet bámultam. A kezem az asztalon volt amikor Harry újra megfogta a kezem, és minden bátorságommal én is őt néztem. Gödröcskéi megvillantak, ahogy gyönyörű fogsora is, szemei pedig csillogtak, gyönyörűen csillogtak. A pincér nem kérdezett mit kérünk enni, azonnal hozták nekünk az előételt. Valamiféle krémleves lehetett, azt hiszem brokkoli. Isteni íze volt. Ezt követte a sült majd a desszert. Finom fekete erdő torta volt a desszert, és volt élményem megkóstolni a Harry sütijét, aminek egy pöppet jobb íze volt mint az enyémnek. A vacsoránk alatt végig halk muzsika szó hangzott, és eszméletlen jól éreztem magam. Rengeteget nevettünk és flörtöltünk. Nem volt még ilyenben részem, sőt semmi olyanban nem volt még részem amihez egy férfi és egy nő kéne. 22 éves vagyok de sehogy sem vagyok tapasztalt, egyedül a latin sorozatokból amikben mindent olyan idiótán és dramatikusian adnak elő, persze tudom ez a való életben nem így működik. A vacsora alatt sokkal több mindent megtudtam Harry gyermek koráról, elmesélte miért nem volt annyit a nagymamájával az utóbbi időkben, amit én mái napig nem értek, hogy nem lehet csak felhívnod legalább egyszer egy héten?! Örök rejtély. Miután jól laktunk az órámra pillantottam már 9 órát mutatott az óra. Elbeszélgettük az időt rendesen. Szóltam Harrynek, hogy menjünk mire ő rögtön felpattant és kedvesen segített felállni, nem mintha magamtól nem tudtam volna. Ő egy igazi úriember, őszinte és rettenetesen aranyos. Harryvel felvettük a kabátjainkat, majd elhagytuk az éttermet.

-Harry nem kéne fizetni?-ijedten fordultam felé és tettem fel a kérdést.

-Már régen ki van fizetve édesem, neked azzal amúgy sem kell törődnöd-nyomott egy puszit az arcomra.

Beszálltunk a kocsijába és ha minden igaz haza fele indultunk. Azonban nem tért le az utcámhoz vezető úton, hanem tovább ment. Úristen hova akar vinni téged? Szólalt meg a belsőhangom. Már hiányzott ez az idióta hanga  fejemben. Pár perc múlva Harry egy hatalmas ház előtt parkolt le, gondolom ez az ő háza. Vaskerítéssel ellátott hatalmas feljáróval, és az a zöld fű itt valahogy zöldebb mint London bármelyik részén pedig ott is nagyon zöld a fű. Sötét van, annyira nem tudom kinézni milyen színe lehet a háznak, de biztos valami kiegyensúlyozott, olyan mint Harry.

-Ez a te házad?-szálltam ki a kocsiból és kérdeztem.

Harry elmosolyodott majd rám nézett.

-Hidd el nem szeretem a nagy házakat, de ez különösen tetszett, és majd rájössz, hogy miért-kulcsolta össze a kezeinket.

A háza felé mentünk, és most először éreztem olyat, hogy boldog vagyok. Ahogyan a keze a kezemhez ér, amik történtek az elmúlt hetekben, csak azt kívánom bárcsak sose lenne vége ennek. Megálltunk az ajtó előtt és mélyen a szemembe nézett. Közeledett felém, így automatikusan behunytam a szemem, és ajkai óvatosan tapadtak ajkaimra. Az első csókom Vele. Pár másodperc után ajkaink szét váltak, és a síri csend ami körülöttünk honolt megszűnt. Nem beszéltünk, csak mosolyogtunk, belső énem pedig lángolt a mostanra kicsapongó boldogságtól. Harry kinyitotta az ajtót és bementünk a házába. A házban meleg volt, és ahogy a villanyok is felcsukódtak, minden olyan mese szerű palotaként villant fel. A bézs színű falak és a bútorok, minden összhangban van, senki nem hinné azt, hogy ez egy férfi lakása. Gyönyörű volt a látvány. Levettem a kabátomat, és beljebb léptem a nappaliba. Hatalmas kandalló és egy több személyes kanapé fogadott ami előtt egy hatalmas 3D-s TV díszelgett.

-Hatalmas-csúszott ki a számon.

Harry a hátam mögé lépett és onnan beszélt.

-Hatalmas egy embernek-sóhajtott.

Felé fordultam rá néztem majd a a képekre terelődött a figyelmem amik a falon lógtak. Közelebb léptem hozzájuk és megnéztem őket közelebbről is. A legtöbben a családjával van, és több fényképen egy lánnyal.

-Ő a nővérem, Alexandra. Most diplomázott, igazi zseni féleség-nevetett mögülem-Ő pedig az anyukám Crista. Mostanában nem találkoztunk, a turné és a fellépések miatt. Ő pedig az apukám Jim.

Igazi családnak tűnnek. Szeretik egymást, ezt veszem le a képekről, ahogyan Harry szeretettel beszélt az anyukájáról és az apukájáról, ahogyan a testvéréről úgy beszélt mint egy igazi példakép. Szereti őket. Eszme futtatásom Harry szakította félbe, ahogyan derekamra helyezte a kezeit és a nyakamra lehelt néhány puha csókot. Valami furcsa indult meg bennem, reszkettem és boldog voltam. Melegség árasztotta el a testem ahogy ajkai és lehelete másodpercenként fedezte fel a nyakamon lévő bőrt. A nyakam után a számra tapasztotta ajkait, és hosszas csókolózásba kezdtünk. Nyelveink kör táncot játszottak, miközben egyik kezével felemelt, és az asztalra ültetett.  Ne Rosette, nem vesztheted el most a fejed Vele, kiabálta a jobb vállamon ülő angyal. Ne is hallgass erre a mitugrászra, ez a pasi irtó dögös, és téged akar, még szép, hogy tegyétek meg, kiabálta a bal vállamon ülő ördög. Kérdések kavarogtak a fejemben, tényleg most kéne elvesztenem? Ebben a pozícióban, egy asztalon? Nem túl romantikus. Megszakítottam a csók csatánkat, és vállaira helyeztem a kezem.

-Harry én nem állok még erre készen-nyögtem a szavakat.

Harry felhúzta a szemöldökeit, majd a földet kezdte el bámulni és leült a kanapéra ott hagyva engem az asztalon. Leszálltam az asztalról és oda sétáltam a kanapé mellé ahol Harry is volt. Nem tudom jó döntés volt-e, de azt igen, hogy Harry megérti. Remélem.

-Rosette te még soha nem..?-kezdett bele-Te még szűz vagy?

A kérdése lesokkolt, nem hittem, hogy ilyen hamar fogja megtudni.

-Miért nem szóltál nekem? Basszameg Rosette, miért titkoltad el ezt? Tudnom kellett volna erről!-fakadt ki és ordítozni kezdett.

Harry megijesztett minden szempontból, soha nem üvöltözött és hirtelen a kedves, úriember is eltűnt belőle.

-Soha nem kérdezted, én pedig nem hittem, hogy ma-csuklott el a hangom, végig a földet bámultam.

-Hogy ma mi? Hogy ma le akartam veled feküdni? Igen így volt, de erről akkor is tudnom kellet volna Rose!-vágta hozzám.

-Ne haragudj-egy könnycsepp csordult le az arcomon.

Nem értettem miért borult ezen ki ennyire, hogy még szűz vagyok. Értelmes emberek megértik ezt a dolgot, nem az a fajta vagyok aki mindenkivel össze fekszik. Egy idő után Harry elém állt és egyik kezével végig simította az arcomat. Ujját államhoz emelte, és felemelte vele a fejemet.

-Nem tudnék rád haragudni Rose! Sajnálom amiért kiborultam, de azt hittem ennyire megbízol bennem, hogy ezt előbb elárulod-majdnem, hogy suttogva beszélt.

Ajaki újra az ajkaimhoz tapadtak, és lassú csókolózásba kezdtünk.  Megszakítottam a pillanatot, szólnom kell neki.

-Harry én nem ma akarom elveszíteni. Most nem megy ez nekem-halkan beszéltem végig szemébe néztem.

Harry sóhajtott, majd zöld szemeivel rám nézett.

-Haza viszlek-mondta és a kocsi kulcsot ment megkeresni.

Nem akartam haza menni, vele akartam lenni. Nem álltam le veszekedni, felvettem a kabátomat és elindultam a az ajtóhoz. Harry már a kocsiban ült és a motort járatta amikor én kinyitottam a kocsi ajtaját. Mérges rám. Ahogy leültem és becsatoltam az övemet, Harry gázt adott az autónak. Közepes tempóval haladt az éj csendességében, mellette biztonságban érzem magam. Egész úton csend honolt körülöttünk, nem volt mit mondanom, ezek szerint neki se volt mit mondania. London ez a fele majdnem, hogy üres volt. Nem volt annyi ember az utcákon, alig volt néhány csapat, és két pár.  Harry leállította az autót amikor megérkeztünk a társasházhoz ahol én élek. Kiszálltam a kocsiból, majd Harryre néztem.

-Köszönök mindent-mondtam halkan-Szia Harry.

Csuktam volna be az ajtót amikor Harry válaszolt.

-Rose, semmit nem kell köszönnöd. Aludj jól-lágyan mosolygott.

Becsuktam az ajtót, és elindultam a ház felé. Kulcsaim már a kezemben csörgedeztek, és amikor kattant a zár már bent voltam a házban. Néhány lépcsőfok választott el attól, hogy végre haza érjek. Az 5. emeleten lakunk, minden napra meg van egy kisebb test edzés míg oda feljutok. Gyors tempóban sétáltam fel, majd az ajtónk előtt mély levegőt vettem és bementem a lakásba. Luke aludt, hallottam ahogyan horkolt. Levettem a cipőim és a kabátomat, gyors zuhanyt vettem, és lefeküdtem a meleg ágyamba. Jó döntés volt, elhalasztani az első alkalmat Vele? Ezen járt az agyam, majd hirtelen mély álomvilág köszöntött be rám.

04. Look Out!

Aloha!

Íme a 4. rész, és remélem most már kezditek érezi az izgalmakat, próbálom éreztetni. Köszönöm a 26 feliratkozót, eszméletlen jól esik! Imádlak titeket.

Kicsit szomorú voltam amiatt összesen 3 kommentet kaptam, kicsit jobban is kifejezhetnétek a tetszéseteket-nem tetszéseteket a blog iránt.

Mindenesetre imádlak titeket, ahogy már mondtam, szóval jó olvasást!

                                  

                                                Puszi Allison R.

A napok gyorsan teltek, talán észre sem vettem ahogyan az első hópihék is megjelentek. Harryvel egyre több időt töltöttem, és azt hiszem kezdem megkedvelni. Egyre jobban, kezdte lerombolni a kialakult képemet róla, azt a beképzelt, idióta pénzéhes képet. Rájöttem, Harry tényleg olyan mint amilyennek a rajongói látják, egy igazi gyerek, humoros és romantikus, legalábbis azt hiszem. Tegnap vele együtt sütit csináltunk, mit ne mondjak elég rossz lett. A hétvége az enyém, Luke átvállalta a szombati és vasárnapi műszakomat is, tudja milyen fontos nekem most ez a kapcsolat féleség. Este fele Harryvel moziba megyünk, de addig az egyik új barátnőmmel töltöm a napot, pontosabban Alana-val.

Alana az USA-ból jött ide egy projekt keretében, itt tanul az egyik egyetemen, és valamelyik nap az étkezdében ebédelt. Egy rettentően szerethető és kedves lány, túl kedves.

Csengettek. Felpattantam a kanapéról és az ajtóhoz siettem. Alan állt az ajtóban csuron vizesen. Be invitáltam, és törölközőket hoztam ki a fürdőszobából, még mielőtt megfázna, vagy valami ilyesmi.

-Rettenetesen szakad-hallottam a hangját a nappaliból.

Elmosolyodtam, ő még nem ismeri Anglia szépségét az esőt. Egy száraz gatyát és egy pólót kerestem neki, amíg az elázott cuccai megszáradnak, addig ezt fogja viselni. Kivittem neki a száraz cuccokat, és elmosolyodott.

-Köszönöm Rosette-lágyan beszélt.

-Igazán nincs mit, nem hagyhatom, hogy megfázz-ültem le mellé a kanapéra.

Egyik törölközőt haja köré fogta, hajszárítót nem tudtam neki adni, nekem arra sosem volt szükségem. Az én hajam természetes úton száradt mindig, szóval ez a hajszárítós dologdi nekem kimaradt az életemből, és talán nem is baj.

-Kérsz egy meleg teát, vacogsz-mértem végig libabőrös karját.

Bólintott.

-Addig nyugodtan öltözz át, pár perc és vissza jövök-szóltam.

Felálltam és a konyha felé indultam. Két bögrét vettem elő az egyik szekrényből, és hideg vízzel töltöttem meg, majd a mikróba tettem be őket. 2 perc alatt szerintem meg fog melegedni. Előkészítettem két Twinings teafiltert. A mikró sípolt, és pedig gyorsan kivettem őket. Csessze meg ezek kikúrt melegek kiáltotta a belsőm. Gyorsan letettem a pultra a két forró vízzel telített bögrét, és a csaphoz rohantam, hogy hideg vízzel lehűtsem a mostanra leégetett kezemet. Felsóhajtottam ahogyan a hideg víz  hűsíti a kezemet, ezzel megkönnyebbülést nyújtott számomra. Pár másodperc elteltével, amikor már szinte lefagyasztottam a kezem, elzártam a csapot, és megtöröltem a kezem az egyik konyharuhába, majd a bögrékbe helyeztem a filtereket, és óvatosan a kezembe vettem a bögréket. Lassan sétáltam be a nappaliba, félve, hogy kilöttyintek valamit. Nappaliba beérve Alana nem ült a kanapén. Hirtelen nem láttam merre van, de aztán beljebb sétáltam és mostanra az én ruháimban, egy turbánnal a fején a képeket nézte amik a saroknál vannak a falra helyezve.

-Ők a családod?-mutatott az egyik képre.

Az asztalra helyeztem a teákat, és mellé sétáltam.

Bólintottam, és elmosolyodtam.

-A szüleid hol vannak?-kérdezett.

Vártam ezt a kérdést, most hazudjak, vagy inkább mondjak igazat?! Egyenes ember vagyok nem fogok hazudni.

-Anyu elvonón apu pedig börtönbe. Van ez így-vállat rántottam.

-Sajnálom, nem akartam, hogy megbántódj-nézett rám aggódóan.

-Dehogyis, már teljesen beletörődtem a gondolatba-mosolyogtam-Luke-al mindent el tudunk intézni szerencsére, nincs sok időnk azon filózni mi lenne most ha anyuék is itt lennének.

Alana kétségbe esetten figyelte a képeket, és meg állapítása szerint tökéletes család voltunk. Voltunk. Múlt idő, mára egy szétoszlott csapat.

*

Harold

Órámra pillantottam; 17:45. Már javában készülődöm az estére, remélem nem fogok semmit se elrontani, nem éppen lenne egy kellemes dolog. Zayn és Louis átjöttek x-boxozni, tehát amíg én készülődök addig ők játszanak. Nincs benne sok logika miért jöttek át, nekik is van x-box-uk.

Egy halk kopogást hallottam az ajtóm irányából, majd Zaynt mertem felismerni az ajtóban.

-Tyűű a mindenit, csak nem randira készülsz?-huppant le az ágyamra hatalmas vigyorral az arcán.

Elnevettem magam, közben a gombokkal vacakoltam. Nem értem miért van az, hogy a gombok nagyobbak mint azok a fránya lyukak. 

-Szerinted ez túl elegáns?-néztem felé.

-Mihez? Mit fogtok csinálni?-kérdezett vissza és az egyik szemöldökét felhúzta.

-Kitudja-nevettem-Moziba megyünk-tisztáztam.

Zayn elnevette magát, hogy min azt nem tudom, de az biztos nagyon tetszett neki. Rá néztem és vártam amíg abba hagyja és végre meg tud szólalni. Most csak nyögdécsel mint egy újszülött kecske.

-Zayn-böktem a vállába.

-Hah bocs haver-kapkodta a levegőt-Na most azt hiszem jobban vagyok-nézett rám.

Hú de örülök ennek.

-Ki a csaj?-kérdezett immáron komoly tekintettel.

-Nem ismered, de írtó dögös, és naív-avattam be-Szőke hajú és Rosettenek hívják. 

-Ennyi? Dögös és naív? Miért gondolom azt, hogy neked csak is kizárólag egy dologra kell?-kacsintott rám, és te jó ég igaza van.

-Hé, teljesen elhitte azt, hogy én egy normális ember vagyok, semmilyen átlag feletti képességgel, pedig elég csak rám nézni. Kibaszott jó pasi vagyok, és dús gazdag. Bárkit megkaphatnék, ennek a csajszinak örülnie kéne amiért Velem randizhat. Elhitte, hogy én jó fiú vagyok-nevettem.

Zayn mosolygott.

-Nem kéne játszanod a lányokkal Harry. Mi van akkor ha érez valamit irántad? Talán nem kéne vele is ezt játszanod. Hány csajt aláztál meg, úristen. Hagyd abba haver-mosolygott rám.

Isten ments, hogy abba hagyjam azt amihez igazán értek. Én egy szívtörő vagyok, erre születtem, és mondhat bárki bármit, én ettől vagyok Harry, Harry Styles. És ezzel, hogy millió lányt is megkaphatok az esélyeim a lányoknál a legjobbak, csak választok egyet, és kezdődik a játszma.

-Hát mindenesetre, ha megtörténne védekezz-ütött a vállamba Zayn majd kiment az ajtón.

Elmosolyodtam, és végig gondoltam, érdemes-e Rosette lelkével játszani. Annyira törékenynek tűnik, pedig próbálja nem mutatni. Biztos bele menne ebbe a játékba, ha megtudná? Talán nem kéne. Megráztam a fejem, és elhessegettem ezeket a gondolatokat. Nem kell tudnia a játékról, elég, ha én tudok, és most már Zayn.

Felvettem a zakómat a vállamra, és indultam le a földszintre. Az egyetlen jó dolog abban ha híres vagy, hogy a lányok rajonganak érted illetve a rengeteg pénz. Mindent megtehetsz a pénzzel. Hatalmas ház, akár több csajt is lefizethetek egy éjszakára, mindent megvehetek, amire csak szükségem van. A cipő már régen a lábamon volt, amikor leléptem a lépcső utolsó fokáról. Louis heverészett a kanapémon.

-Zayn?-kérdeztem.

Louis hátra fordult, rám meredt és elmosolyodott.

-Elhúzott. Biztos az egyik tesója hívatta. Tudod milyen. Rögtön ugrik, ha egyiknek kell is valami-unottan beszélt-Te hova készülsz?-pimasz mosollyal nézett rám.

Bal vállamat felhúztam és elmosolyodtam. Tudnia kell neki is? Nem hiszem. Közöltem vele, hogy este 10-re takarodjon el a házamból, ugyanis ha minden jól megy, már pedig fog, akkor Rosette-vel ide jövünk. Louis kacsintott egyet, majd vissza fordult, és unottan kapcsolgatni kezdte a TV-t.

Az asztalról felvettem a kocsi kulcsokat és elindultam.

Rosette

Izgatottan vártam Harryt. Alana 1 órával ezelőtt hagyott itt, szóval egyedül készülődtem. Luke a mostani pillanatokban zárhatja be az üzletet, és jöhet haza. Talán én már nem leszek itthon amikor ő meg jön, én akkor már lehet egy jobb helyen leszek. Egy testre simuló fekete ruhát viseltem, dekoltázsomat tökéletesen takarta. Többször észre vettem ahogyan Harry melleimet bámulja, elég zavaró tény, úgyhogy szerintem tökéletes döntés volt ez a mindent eltakaró fekete ruha.  Csengettek. Már is itt van? Zavarodottan álltam fel az asztaltól, még csak az egyik fülbevaló van a fülembe. Jaj nekem. Kinyitottam az ajtót, és szerencsére csak Luke állt az ajtóban.

-Fú de kicsípted magad csajszi. Kifejezetten tetszik ez a ruha-nézett végig rajtam-És az illatod is remek. 

-Nem vagy fáradt?-kérdeztem tőle-Óh, hálás vagyok amiért átvállaltad a műszakjaimat-öleltem át bátyámat.

Luke lágyan mosolygott.

-Megérdemelted ezt a két nap szünetet. Érdekel is hogy fáradt vagyok? Egyébként is Harry Styles-sal fogsz randizni, aki majd a bandánkat a csúcsra juttatja-örvendezett.

És itt tartunk. Luke-nak csak ez a fontos. Újra csengetnek. Ezúttal a másik fülbevaló is már a fülemben díszelgett, és készen álltam a randevúra(?!). Ajtót nyitottam, és életem pasija állt az ajtóban. Tökéletes belőtt göndör haj, fekete gatya, ami teljes mértékben megmutatja hosszú lábait, és az ing a zakóval, kábulatos. Zöld szemeit kerestem, már nem félek a szemébe nézni. Szemei végig futottak a testemen, majd rám nézett és szólásra nyitotta a száját.

-Eszméletlen ahogy kinézel-bámult rám.

Elpirultam a megjegyzésén. A földet bámultam, nem akartam észre vegye jelenlegi gyengeségem.

-Mehetünk?-kérdezett és egyik kezét kitárta nekem.

Luke-ra pillantottam aki mögöttem állt pár méterre. Hevesen és észrevehetően bólogatott, elmosolyodtam. Ebben az alig 10 percben is többet mosolyogtam, mint eddigi életemben. Harry derekamra helyezte a kezét, és kivezetett a az ajtón.

03. So awkward.

Aloha! 

Meghoztam a következő részt, ami kicsit hosszúra sikeredett, de szerintem egész jó lett.  

Döntsétek el ti.

Komizzatok! :)

Puszi: Allison R.

Egész reggel a "titkos" üzenetemen gondolkoztam. Ennyire átlátszó embert még életemben nem láttam. Az ő helyében én biztosan valami kulcsnevet használtam volna, például sólyom. Na jó, kizárt, hogy ilyen nevet adtam volna magamnak, de talán eredetibb nevet találhatott volna Harry.  Felöltözködtem, majd mosakodás után Luke-hoz indultam meg a konyhába. Hevesen evett egy kisebb szendvicset, valószínűsítem sietett. Luke mindig késében van mindenhonnan, ez amolyan családi szokás, egyedül én lettem ilyen retardált, hogy mindenhova előbb érkezem meg a megadott időponttól. Egy mosolyt küldtem kedves testvéremnek, aki éppen most zabálta fel a hűtőt. Ebbe a hűtőbe sosincs kaja ha Luke itthon van.

-El kell mennem vásárolni-néztem végig a csont üres hűtőben.

Luke rám nézett, majd teli szájjal  szólásra bírta száját.

-Miért? Van még ott egy kis paradicsom, meg egy szendvicsre való vaj, és még sajt is van, nézd-mutatta elém, majd mikor meglátta elfintorodott-Na jó ez penészes-nevetett majd kidobta a kukába.

-Összeírom mit kell venni, hagynál itthon egy kis pénzt?-kérdeztem meg, miközben a pénztárcámért, és egy kis cetliért mentem.

Képtelenség, hogy megint nekem kell mennem vásárolnom. Amikor egyszer, és hangsúlyozom EGYSZER mertem Luke-ra bízni a vásárlást, csak sörből, piából illetve a zenekarához illő dolgokat vette meg. Ó tévedek, vett még egy kis szalámit is meg sajtot. De ennyi, soha többet nem bízom rá. Táskámból vettem elő egy kisebb amolyan határidő naplót, és a leghátuljába írtam le a vásárlási listát.

-Rose hány óra?-kérdezte idegesen Luke.

-Épp annyi hogy elindulj és, hogy ki nyisd az üzletet

Órámra néztem és 7:50. 8-kor nyitunk általában, sőt én mindig 7:55-kor már nyitok. Összekaptam magam, és csak az ajtó csapódására emeltem fel a fejem. Esni fog. Hallom ahogyan néha dörög egyet, majd csend és újra. Ritka az ilyen. Egy esernyőt dobtam be a kis táskámba, majd bezártam az ajtót és elindultam. A bolt nincs messze, úgy 5 saroknyira, de meglehetően olcsó. Gyorsan szedtem a lábam a lépcsőkön, a legfelső emeletről nem a leggyorsabb a földszintre lejutni. Levágtáztam a lépcsőkön, már az ajtóban álltam amikor eszembe jutott, hogy a telefonom az asztalon hagytam. Ó de hülye vagyok-vágtam fejbe magam-Nem baj ott marad.

Füldugót nyomtam a füleimbe, és Ed Sheeran-Small Bump-át kezdtem el hallgatni. Szeltem az utcákat, majd betértem a boltba, ahova elméletileg és gyakorlatilag is indultam. Egy kosarat emeltem fel, és a polcról kezdtem szépen sorjába levenni a dolgokat. Vettem le kakaó port, Luke megőrül, ha nincs otthon kakaó. Aztán még található volt a kosaramba, fogkrém sampon, balzsam, tusfürdő. Oké kell még venni müzlit is-olvastam fel a kis cetlit amit otthon készítettem el. A bolt légvégében van a müzlis részleg, így nagy sétát tettem. Amikor elé értem, több mint 15 féle közül választhattam. Persze, Luke miatt már tudom melyiket kell megvennem, de olyat pont nem láttam a középső pár részlegben. Lent sem, majd felnéztem és ott virított. Akárhogy is próbáltam elérni, nem sikerült. Hiába is nem vagyok égimeszelő, de kicsinek sem mondanám magam, inkább ezt a szekrény sort hatalmasnak. Egy hatalmas alak leemelte nekem, majd a kezembe nyomta, és rekedtes hangjáról rájöttem kivel is részem.

-Kösz-vettem ki Harry kezéből és a kosárba nyomtam.

Egy pillantást vetettem rá, de nem kellett volna. Szemei gyönyörűen elvakítottak, térdeim remegni és a kezem izzadni kezdett. Hiszen csak ránéztem, te jó ég. Játékos tekintete mellett, ott volt a vad és csábos mosolya amitől a szám széle megremegett, és szét nyíltak ajkaim a látványtól. Gyorsan hátat fordítottam neki, és tettettem hogy olvasom a cetlit, miközben végig azon imádkoztam, hogy ne lássa azt a pírt az arcomon, illetve, hogy ne vegye észre gyengeségem.

-Örülök, hogy újra összefutottunk-állta el az utam.

Ó istenem, most nem akarok vele beszélni. Legalábbis nem kéne, biztos csak hebegnék és habognék össze vissza. Nem, ez így nem megy. Minek jött utánam? Menjen vissza a dolgára. Idióta vagy Rose amiért nem beszélsz vele, már csak a belső hangom hiányzott. Kitértem mellőle, és tovább sétáltam.

-Miért nem szólsz hozzám? Valami rosszat tettem Rose?-fogta meg a karom.

Megállított abban, hogy eltudjak menekülni, szerencsétlenségemre. Oké, csak ne nézz rá utasított a jobb vállamon lévő fehér szárnyakkal és egy kis szív nyíllal a kezében.

-Én csak szeretnék bevásárolni-motyogtam.

A földet pásztáztam, isten ments, hogy a szemeibe nézzek, a végén a szeme láttára olvadok szét, ami nem túl előnyös ebben az esetben.

-És csak így egyedül?-húzta fel egyik szemöldökét.

Összeráncoltam a homlokom. Mi az, hogy egyedül? Kivel kéne? Nincs kivel. Kérdően félre biccentettem a fejem, és továbbra is a földet néztem. Ez már nagyon kínos.

-Mármint London hatalmas, simán elveszhetsz, elrabolhatnak, kirabolhatnak, megölhetnek-kezdte sorolni.

-Oké, értem mit akarsz ezzel, de nem lesz bajom-állítottam le.

A kezem kivettem hatalmas keze közül és a vizeket néztem, azt is vennem kéne. A szénsavmenteseket nézegettem, biztos, hogy azt fogok venni, én csak azt iszom meg. Luke meg kénytelen lesz azt inni.

-Segíthetek?-kérdezett-Mármint szívesen segítek bármiben-mosolygott, de nem akartam, hogy segítsen-Kérlek.

Megvontam a vállam, úgyis addig fog erősködni amíg nem mondok igent. Ha segíteni akar, had segítsen, neki lesz rosszabb. A nehéz kosarat a kezébe nyomtam, nekem már úgyis fájt tőle a kezem. Reméltem kicsit meggörnyed de még csak a keze sem húzódott lejjebb. Ó te jó ég, ilyen erős? Na majd segítek, hogy megszakadjon.

-Szóval én viszem a kosarat-nézett a kosárra.-Könnyű-mérte végig.

-Pofa be, és gyere utánam. Te akartál segíteni, akkor te viszed a kosarat-utasítottam.

Szenvedtem azzal, hogy ne nézzek a szemébe, de nagyon nehéz. A szeme csábítóan hívogat magához. Sorba dobáltam be a szükséges dolgokat, amik otthonra illetve a hétköznapokra szükségesek. Harry arca rezzenéstelen volt ahogy egyre nehezedett a kosár, egy szó nélkül végig járta velem a boltot. Mármint nyafogás nélkül, folyton bele kezdett egy témába, amire maximum egy váll rántást vagy egy klassz-ot mondtam. Képtelenség, hogy nem adja fel. De most csönd van. Kerek 1 perce. Nem szól egy szót sem, szerintem beletörődött abba, hogy úgysem válaszolok. Szép munka Rosette szól a tudatom, de sajnálni kezdem. Miért? Harryre nézek, aki a földet nézi, mint aki teljesen összetört.

-Um, köszönöm az üzenetet, amit tegnap este küldtél-szólaltam meg halkan.

Úristen, megszólaltam, és én szóltam hozzá. Semmi bajom. Fél mosoly húzódik az arcomra, és kicsit megkönnyebbülten  nézek fel Harryre, akinek arcán újra mosoly volt felfedezhető.

-Azt hittem haragudni fogsz miatta-válaszolt.

Kifújtam a bent tartott levegőt, és elnéztem. Végig mértem a hatalmas polcot, majd újra Harryre néztem.

-Nem haragudtam meg, de érdekes, hogy meg sem adtam a számom, neked mégis megvan. Illetve a Baby kifejezésen kicsit kiakadtam. Illetve, miért Hódoló? Nem is ismersz-mondtam miközben leemeltem a polcról egy kenyeret.

-Azt hiszem ez amolyan megszokás. Minden fiú ilyet ír, és azt hittem majd bejön. De ezek szerint tévedtem-vakarta meg szabad kezével a tarkóját.

Elmosolyodtam, igen tévedtél pancser. 

-Na jó, azt hiszem mehetünk fizetni-mondtam neki.

Harry nagyot sóhajtott, mint aki most megkönnyebbült, hogy nem kell többet cipekedni-e. A pénztárhoz siettünk, majd gyorsan felpakoltunk a szalagra, és fizettem. 4 zacskó telt meg, amiket Harry segített kivinni.

-Innen átveszem-mondtam neki és elvettem a nála lévő két zacskót-Kössz a segítséget-mondtam.

-Had vigyelek el, kérlek. Kocsival gyorsabb, és talán nem kell annyit cipekednek.

Igaza van. Nekem is könnyebb lenne, és most nagyon is szívesen lennék vele. Nagyon nagyon szívesen. Felhúztam a vállam és fél mosolyt mutattam felé, majd a kocsija felé indultunk. Beültem az anyós ülésre majd becsukta az ajtót mögöttem. Bepattant a volán mögé, és gázt adott a kocsinak majd elindultunk. Nem utaztunk sokat, a ház közel van a bolthoz. Harry kisegített, majd fel kísért a csomagokkal együtt a házhoz. Bementünk és letette őket az asztalra.

-Takaros-nézett körbe.

Ó de köcsög. Persze jó, hogy nem ehhez van hozzá szokva, ő a luxust, és a pompást élvezi.

-Nem ehhez vagy hozzá szokva, tudom. Nyugodtan, kezdj el szekálni amiatt, hogy itt lakok-forgattam meg a szemeim miközben az egyik csomagból kezdtem el kipakolni.

-Félre értesz, komolyan tetszik. Inkább laknék egy ilyenbe, minthogy olyan nagy házban ahol most jelenleg lakom. Itt nem találnak meg a retkes paparazzik. Ott viszont mindig-ült le az egyik székre.

-Miért nem laksz akkor ilyen kis lakásban?-vontam fel az egyik szemem.

-Mert akkor tönkre menne az imadzsem. A híres Harry Styles egy lakásban él, amikor megvehetne akár egy 100 millió font-os hatalmas házat is. Hidd el nem akarod ezt te tudni. Nagyon durva-mesélte.

Ó de nagy menő ezzel a 100 millió font-os házzal. Most teljes mértékben szarul érzem magam. Lekicsinyít.

-Pont, hogy akarom tudni-ültem le mellé.

Harry elmosolyodott, és elmesélt mindent ami ennek a hírnévnek a sötét oldala. Sokat megtudtam róla, és teljesen félre ismertem. Azt hittem, hogy egy beképzelt kis senki akit elsodort a hírnév, de nem. Ő is egy ugyanolyan ember mint én, vagy Luke, vagy bárki más. Ő rendes, és humoros. Vele tudok beszélgetni, és lassan kezdem tűrni a csábító nézését. Ah, már haladok. Egyre jobb vagyok.

Teljesen elbeszéltük az időt. Már dél van. Nekem be kell mennem 1-re cserélnem Luke-kal.

-Harry azt hiszem mennem kell dolgozni-mondtam neki.

Harry csalódott arcot vágott, majd rám nézett.

-Elvihetlek dolgozni?-mosolygott.

Bólogattam. Még jó hogy, boldog vagyok.

Beültünk Harry kocsijába, és kitett a vendégháznál. Kinyitotta nekem az ajtót, majd a kocsinak dőlt amíg kiszálltam.

-Kössz, hogy segítettél a vásárlással-mondtam-Ó és a fuvarokat is.

Egy puszit nyomott az arcomra, majd elmosolyodott.

-Neked bármit-a volán felé indult.

Elpirultam. Úristen, annyira puha ajkai vannak. Elolvadok, elolvadok. 

-Remélem később beszélünk még, és bocsánat az esti sms-ért-szólt hozzám az ablak mögül.

Gázt adott a kocsinak,majd elhúzott. Istenem, remegek megint. Bírom ezt a srácot, jobban mint ahogy kéne. Lassan indultam meg az ajtó felé, arcomról levakarhatatlan volt a mosolygás.

-Mi van Csipkerózsika? Sikerült ide érni? Ki hozott el? Ki volt az? Megverem. Egyébként miattad kések a próbáról-hadart és közben átadta a kötényét.

Átvettem a helyét és egész este mosolyogtam mint egy idióta.

Közérdekű!

Sziasztok!

Szörnyen röstellem, de nem tudtam befejezni a 3. részt, ugyanis elutazok és Natalia tette volna fel a következő részt, de így nem tudja. Amint haza érek (vasárnap) talán betudnám fejezni, de valószínűsítem, hogy majd csak szünet után tudom!

Mindenkitől bocsánatot kérek.

Puszi  Allison R. 

02. Oh No!

                                         Halihó! 

Felkerült az új rész, kommenteljetek, és jó olvasást!

Ó köszönöm a 23 feliratkozót, imádlak titeket <3

Egy közeli kis kávézóba mentünk, feltételezve, hogy a kis hírességet nem ismerik fel. Jól ismerem a kávézó tulajdonosát, mivel régen a lánya a legjobb barátnőm volt. Csak volt, azóta ő már valahol Ausztráliában dolgozik, és elég sikeres lett az életben. Néha azért még beszélünk telefonon, de nem vagyunk már olyan szoros kapcsolatban, és miért is lennénk? Ha minden igaz egy hatalmas cégnél dolgozik, és talán mostanra már milliomos, nem süllyedne le az én szintemre.

Harry udvariasan kinyitotta előttem az ajtót, majd egy asztalhoz sétáltunk ami az egyik sarokban található elkülönítve a többitől. Most egy kicsit furcsán érzem magam. Harry leült velem szembe, és az itallapot vette a kezébe. Én meg magamban mérgelődtem, mégis minek kellett ide el jönnöm. Van jobb elfoglaltságom, mint hogy ezzel a majommal jó pofiskodjak.

-Nos mit szeretnél inni?-állát simogatta, miközben még mindig az itallapot bámulta.

Bunkó,tudatalattim megszólalt. Éljen már csak ő hiányzott. Megrántottam a vállam, és a mellettem lévő pampa füvet kezdtem el bámulni.

-Nem vagy valami hangos természetű-emelte el arcától a lapot.

Mégis mit várt? Oké, két okból vagyok ilyen. 1. mert nem szeretek beszélgetést kezdeményezni, vagy olyannak mesélni magamról akit éppen csak 1 órája ismerek. 2. mit várt? Hogy majd neki ugrok és sikítozva ölelgetem meg ilyenek? Na ne szívass.

-Bocs, de nem ismerlek-újra vállat rántottam,

Harry felvonta egyik szemöldökét, és mosolyra húzta a száját. Peter, a kis kávézó tulajdonosa sétált oda hozzánk, és hatalmas mosollyal az arcán üdvözölt bennünket. Ó te jó ég, ő semmit sem változott 5 év alatt.

-Mit hozhatok kedves fiatalok?-kérdezte kedvesen, és elővette a cetlijét.

Harry rám nézett, én csak egy pillantást vetettem rá, majd újra Peterre néztem aki kíváncsian várta, mégis ki fog megszólalni.

-Akkor én egy mentes vizet-szólalt fel Harry.

Gondosan felírta a rendelt innivalót, majd rám nézett.

-Én nem kérek semmit-az asztalt bámultam miközben beszéltem.

Harry véres pillantást vetett rám, szemöldöke újra az egekben járt, én meg csak bámultam az asztalt és térdemet fogtam körbe. Peter elrendezte egy váll rántással, és elindult kihozni Mrs.Uraságnak kihozni a vízét. Végig csendben voltam, és zavarba ejtő volt ahogyan Harry folyamatosan bámul. Miért bámul? Van valami az arcomon?  Te jó ég.

-Furcsa vagy, nagyon furcsa-törte meg a csendet Harry.

Felpillantottam, közben az asztal alatt végig a kezemet babráltam.

-Miért?

Mégis mi azon a  furcsa, ha valaki, jelen esetben én, nem rendelek semmit? Teljesen megszokott viselkedés tőlem, főleg ha egy olyan pasival vagyok mint Ő. Remegtem ahogy egyik lábával az asztal alatt megbökött, azt hiszem ha lehetne, most azonnal leteperném, Csak higgadtan Rose, csak higgadtan. Annyira vadító ahogyan beleharap alsó ajkába, és..Te jó ég. Mi van velem? A kis szűzike megszólalt,szólalt meg a bal vállamon lévő kis ördög. Na ne, nem kell a két kis pimasz ember a vállamra, csak nehezítenék a dolgomat.

-Mesélj magadról-rekedtes hangon szólalt meg.

Izzadni kezdett a tenyerem. Mégis mit mondjak, mire kíváncsi? Na jó, akkor mondjunk valamit.

-Enyém és az öcsémé az üzlet-néztem egy pillanatra a szemébe, majd újra le a kezemre.

Felkuncogott, és belekortyolt az éppen kihozott vízéből.

-Erre azt hiszem rájöttem-nézett rám.

Harry egyik kezére támaszkodott, és az üveggel játszott, közben várta milyen hülyeséget mondok újra. Te jó ég az a szerencsétlenül döglesztő mosoly megöl.

-A bátyámnak Luke-nak van egy bandája, ha jól tudom Controll a nevük. Egész jók-halkultam el.

-Egyszer meg hallgatnám őket-kulcsolta össze maga előtt a kezét.

Felé kaptam pillantáson és néhány másodpercig elidőztem gyönyörű zöld szemeiben. Nem biztos, hogy nekem itt kéne lennem vele, eleve nem vagyok az a nagyon 'passizunk be' típus, és talán ez most furcsa.

-Harry miért nem vagy Marta nénivel?-néztem mélyen a szemében.

Utólag elég jól bírom a nézését, nem tudom mitől paráztam ennyire.

-Nézd, nem tartozom neked magyarázattal miért éppen veled vagyok mint vele. Egyébként is, azt csinálok amit akarok-önelégülten mosolygott.

-Elhanyagoltad, és most is azt teszed.-motyogtam.

Harry megrázta a fejét, majd újra bele kortyolt a poharába. Ó atyám, tényleg egy seggfej.

*

-Szia, megjöttem-hallatszott az ajtó felől egy férfi hang.

Felálltam az eddigi ülőhelyemről és Luke elé indultam.A konyhából kilépve már láttam ahogyan haját igazgatta a tükörben. Közelebb sétáltam hozzá, és a ledobott kabátot felakasztottam a fogasra. Luke megpuszilta  a homlokom, majd nagy erővel a konyhába rohant.

-Van valami kaja? Éhes vagyok-hallottam

Laza mosolyt ejtettem, majd lassan elindultam én is a konyha felé. Gondolataim közben ezer felé cikáztak, többek közt újdonsült barátomon?! Nem, nem hiszem, hogy jóba vagyunk, még azt se hogy haverok vagyunk. Habár az ő szemszögéből nem tudok semmit, de az biztos az én általam felállított barátsági listán nem szerepel, sőt hevesen tiltakozik a fejemben lévő kis toll, hogy beírjam. Pedig annyira dögös,suttogja az utálatos tudatalattim. Ó, már megint igaza van.

Ahogy beértem a konyhába, Luke már nagyban falt befelé az aznapra készített kis szendvicseket, igen többre nem tellett most.

-Milyen volt a randid, Mr.Styles urasággal? Remélem beloptad magad a szívébe, és segít feljutni nekünk a csúcsra-beszélt két harapás között.

-Honnan tudsz erről? És ez nem randi volt, legalábbis én nem ilyennek képzelek el egy randit. Egyébként nem volt rossz. Ő csak egy beképzelt srác aki nagyra van a hírnevével-mondtam miközben megkentem magamnak egy abonett kenyeret.

-De ő segít minket a csúcsra, nem érted? Ó Istenem Ro kérlek-faggatott.

Megrántottam a vállam, és  kis tányérommal, illetve kisebb kenyeremmel bevonultam a hálószobámba. Miért mondja meg mit csináljak? Mint ha olyan könnyű lenne, ennek a mitugrásznak becsalni  magam a szívébe. Habár amiket hallottam róla, igencsak kiábrándító a dolog ebből a dögös jó kisfiús szerepből.  Pletyka lenne, vagy sem, még abban a tudatban vagyok, hogy minden csajszi csak arra az egyetlen dologra kell neki. Én már pedig testvérem kedvéért sem megyek bele ebbe a játékba. Ó márpedig bele fogsz menni, szól hozzám újra belső hangom, és most talán nincs igaza. Hah, ezt a napot is megéltem. Miután elmajszoltam tökéletesen megkent adagomat, megfürödtem, megmosakodtam, és lefekvéshez készülődtem. Befeküdtem a jó meleg takaró közé, még meg hallgattam fülhallgatómmal együtt egy Ed Sheeran zenét, majd letettem a kis éjjeli fiókomra. Rá pillantottam az órára; 21:47. Behunytam a szemem, nyakig felhúztam a takarót. A melegség átjárta testem, ahogyan a hideg levegő már nem éri a testem. Már az alvás legszebb zónájában ringatóztam, amikor az átkozott telefonom sípolni kezdett. Dünnyögve fordultam a telefonom irányába, és nyomtam meg a 'felold' gombot. Egy új üzenet.

"Szia baby, mentsd el a számom, szükséged lesz még rá. Ó és jó éjszakát egy 'Hódoló."

Na ne, egy ismeretlen üzenet, aki kihangsúlyozta a H betűt. Csak nem?!

01. Surprise.

 Halihó. Meghoztam az első részt, és rettenetesen boldog vagyok amiatt, hogy 17 rendszeres olvasóm van. ( Ti csak 15-öt láttok, de ketten nem láthatóan iratkoztak fel) Örülnék a sok-sok kommentnek, ÉS ha itt még annyira nem is bontakozott ki a cselekmény, akkor is maradjatok, mert tele lesz izgalommal. Nagyon sok dolgot tartogatok még számotokra!

Jó olvasást!

Puszi: Z.R.

6:25. Állapítottam meg amikor az ébresztő órára pillantottam. Megdörzsöltem a szemem, majd lassan feltápászkodtam. Egy pulóvert aggattam fel magamra; hideg van. Halkan lépdeltem ki a konyhába, nehogy Marta nénit fel keltsem, de mire beértem az ebédlőhöz, az említett hölgy már javában reggelit készített. Ha jól használtam az orromat, tojásos rántottát készít. Ízlelő bimbóim már érezték ahogyan megrágom a fincsi falatokat, és hasam is jelezte, hogy nem csak gondolkodnom kéne, hanem ennem is. Hangosat kordult, mire Marta néni hátra fordult és lágyan mosolygott rám.

-Kedvesem, felébresztettelek?-szólított meg.

-Nem. Nem igazán. Mindig ilyenkor kelek-gyorsan válaszoltam.

Azt hiszem reggel nem vagyok valami bőbeszédű, de ahogy megállapítottam, Marta néni se az. Pár perc múlva, csendben sétált oda hozzám az ebédlőasztalhoz, és a meleg rántottát az asztalra helyezte. A két tányér, és villák már kint voltak az asztalon, már csak a másik személy hiányzott. Leült elém, és szedett egy kisebb darabot a rántottából. Ezután én szedtem tányéromba, majd gyorsan felfaltam mindent.

-Kicsikém, egyél lassabban, van még bőven és tudod, nem hajt a tatár-kedves szavakkal szólított meg az öreg hölgy.

Lassítottam az evésemmel, majd miután az utolsó falatot is bekaptam, elmentem átöltözni, lassan mennem kell nyitni az üzletet. Szobámba érve, egy gatyát és egy normálisan kinéző pólót vettem fel.  Néhány perc múlva, miután a  mosakodással is készen álltam, kimentem az előtérbe, remélve, hogy Marta néni is készen áll.

*

Kinyitottam az üzletet, és még éppen 5 perc van nyitásig. Előkészítettem a dolgokat amikre a mai nap szükségem lehet, majd Marta néninek egy finom forró kávét készítettem. Idő közben megérkezett Carlos, a szakács, aki hogy is mondjam..Apám helyett apám. Nagyon szeretem, és mindig megmondja a tutit. Én a pult mögött álltam, és amikor az óra kakukkolni kezdett, az ajtóhoz sétáltam, hogy kitegyem a "nyitva" táblát. Ahogy vissza sétáltam a pult mögé, egy öltönyös fazon sétált be.

-Jó napot, mit szeretne?-kérdeztem meg udvariasan.

-5 darab narancs dzsúszt, illetve 1 darab hamburgert-hadart.

-Rendben. Pár percet kérek-mondtam, és hátra adtam a megrendelést Carlosnak.

Marta néni érdekesen méregette a fekete öltönyös napszemüveges fazont. Még azt sem mondhatnám, hogy süt a nap ezért hordja a nap szemüveget. Különös volt ahogy két kezét összekulcsolta, és egyenes háttal előre bámult, bár szerintem érezte ahogyan Marta néni méregeti, és nem jó értelemben.

-Abba hagyná asszonyom?-szólította meg egy kicsit hangosan az ember Marta nénit.

-Mit dolgozik maga?-kérdezte meg Marta néni.

-Biztonsági őr vagyok-szólalt meg közönségesen.

-És mégis hol? Paris Hilton biztonsági őre?-poénkodott Marta néni, de tekintete végig komoly volt.

-A One Direction biztonsági őre vagyok, és ha lehet ne kérdezzen többet asszonyom-keményen szólt vissza.

One Direction? Mi? Hiszen Harry,Marta néni unokája.

- A One Direction?-kérdeztem meg mosolyogva.

Bólintott. Ennyi telt tőle. Marta néni felállt és kiment az ajtón. Nem tudtam hova megy, el voltam foglalva az 5 narancs dzsúsz elkészítésével. Carlos gondosan össze csomagolta a hamburgert, én pedig egy zacskóba tettem a hamburgert és az 5 dzsúszt is. Átadtam az embernek, majd fizetett, és kilépett az ajtón. Gondosan eltettem a pénztárba a kapott pénzt, majd kiabálásra kaptam fel a fejem. Óó. Marta néni kint van, és nem éppen csípték egymást a z őrrel, na meg elméletileg itt van az unokája is. Kiszaladtam a pult mögül, majd az ajtón, és már az utcán voltam. Egy hatalmas fekete furgon állt az üzlet előtt, Marta néni és az őr meg veszekedtek. Óvatosan oda lépkedtem.

-Ne veszekedjenek kérem-álltam közéjük.

-Ez a nő megőrült. Be akart szállni a kocsimba-állította fenn hangon a nagy ember.

-Vigyen az unokámhoz-toporzékolt Marta néni.

-Mag..-kezdett bele a nagy ember, de a kocsi ajtaja kinyílt.

Egy göndör hajú srác lépett elő, gyönyörű zöld szemeivel és hatalmas mosolyával elkábított, ahogyan rám nézett. Marta néni azonnal mosolyogni kezdett; szóval ő az unoka, a híres Harry Styles. Harry leugrott a kocsiból és azonnal átölelte Marta nénit, majd végig engem vizslatott. Zavaró, az biztos.

-Hé Phill, semmi baj nincs. Ő csak a nagymamám-mondta Harry, miközben még ölelte rég nem látto nagymamáját.

-Bocs Harry, nem tudtam-mosolygott.

Harry óvatosan megrázta a fejét, és hajai össze vissza csapódtak. Úristen, nagyon dögös. Kábultan nézem az engem vizslató srácot, megszólalni még nem tudok.

-Harry-nyújtotta a kezét felém.

-Rosette-makogtam.

*

-Nos Rose, azt mondod ez a te üzleted?-kérdezett Harry miközben én a pult mögül számoltam a nemrég bezsebelt pénzt.

-Az anyáméké, de most..Elutaztak. Így én viszem-hadartam.

-Nagyon gondosan csinálja-szólt közbe Marta néni.

Elmosolyodtam.

-Neked nem kéne a fiúk után menned a stúdióba?-tettem két tenyerem a pultra.

-De. De azt hiszem ezt már rég meg kellett volna tennem, hogy meglátogatom a nagyit. Majd írok Lucasnak, hogy kihagyom a mai alkalmat-önelégülten mosolygott.

Micsoda hazug. Nem is állt szándékában meglátogatni a nagyiját. Miért beszélgetek vele? Mert írtó dögös, szólalt meg akaratlanul tudatalattim.

-Esetleg velem töltenéd a napod?-félve kérdezte meg Marta néni rég nem látott unokáját,

Mi van? Komolyan meg kérdezte? Ezek után az egész életét vele kéne le élnie. Utálom, ha a tudatalattim nem tudja befogni a pofáját, de megint igaza van.

-Azt hiszem ennyit még megtehetek-ölelte át a vállát.

Te jó ég. Szemeimet forgatom, miközben az egyik sarokba pillantok, ahova több tinédzser foglalt helyet. Felvettem a kis jegyzettömböm, és elsétáltam Mr.DögösSeggfej társaságából. Kezembe vettem a zsebemből kikandikáló tollat, és felnéztem a vendégeimre. Meglepődtem. 5 fiú, és két lány foglalt helyet. Elég kiéhezettnek tűnnek, azt hiszem jobb ha kicsit távol lépek ezektől.

-Mit hozhatok?-unalmasan kérdeztem meg.

-Hozhatnál egy narancsot. Meg egy banánt-nevette el magát, majd pacsizott a vele szembe lévővel.

Felírtam. Ezt mondta.

-Nekem egy epres shake-t-szólalt fel az egyik lány.

Vissza húzódónak tűnt, de akkor miért van velük?

-Még valamit?-kérdeztem.

-Valami pia van?-kérdezett az egyik szőke hajú srác, mintha kicsit be lenne nyomva.

-Nincs, de te úgyse kapnál. Egyikőtök sem múlt még el 18 ahogy elnézem-biccentettem meg a fejem.

-Kicsi csillag, én itt vevő vagyok. Innentől kezdve vagy kiszolgálsz, vagy..-állt fel az egyik.

-Elég legyen ebből-jött mellém Harry-Egyikőtök sem beszélhet így vele. Takarodjatok innen-emelte fel a hangját,

-Ez rossz lesz az imidzsednek Styles-motyogtam magamban.

-Bocs, mit mondtál?-kapta felém a fejét.

-Minek jöttél ide? El tudtam volna intézni-mondtam és a pult irányába mentem.

Persze, hogy nem tudtam volna elintézni, de ezek után biztos, hogy vissza jönnek, és akkor nem lesz itt Harry.

-Nem tudtad volna. Csak álltál ott mint egy legyökerezett gyom. Nem hiszem, hogy képes lettél volna rá-mellkasa elé fonta a karjait.

-Te csak ne mond el nekem, hogy mire vagyok képes. Nem is értem kinek képzeled magad-emeltem fel a hangom.

-Fiatalok, ne vitázzatok-állt fel Marta néni, hogy félbe szakítsa a "veszekedésünket".

Még jó, hogy Luke nemsokára megjön, és átveszi az üzletet, én meg addig csak kibírom Mr. Tökéletessel ezt a kis időt, illetve Marta nénivel. Kiszolgáltam néhány vendéget, majd elrendeztem a kasszát, és amikor pontosan 12 órát ütött az óra, Luke belépett a kis üzletünkbe. Felsóhajtottam, végre elmehetek.

-Szia hugi-nyomott egy puszit a homlokomra.

-Elrendeztem a kasszát, illetve akik most bent vannak felvettem a rendeléseket. Majd Carlos oda adja a dolgokat, te csak kiviszed, és majd utána fizetnek-hadartam miközben siettem öltözni.

-Tudom, én is nap mint nap megcsinálom-mondta, de mire az utolsó szavát hallottam volna, én már eltűntem.

Gyorsan átöltöztem, és a kulcsot rá tettem a kis akasztóra. A dolgozós ruhám haza viszem, azt hiszem rá fér egy mosás. Begyűrtem a táskámba, majd vállamra helyeztem, és indultam kifelé. Gyors "hello"-t dobtam mindenkinek, és sietségemben elfelejtettem, hogy Marta néni még mindig bent van. Sebaj, el van most az unokájával. Gyorsan sétáltam, nem igazán akartam egy társaságban maradni Styles urasággal. Vagy inkább csak azért nem maradtál vele, mert tetszik neked. Cinikus hangnemben szólt hozzám a tudatalattim. Szabadnak éreztem magam, ahogy lassan elhagytam az ebédlő féleséget, és már nagyban a lakásom irányában voltam. Egyedül, ó Istenem, de jó érzés.

-Rosette, várj-egy hang kiáltott utánam és mire hátrafordultam már magam előtt láttam.

Tévedtem, mégsem vagyok egyedül, és a szabadság érzetem eltűnt.

-Mit akarsz?-kérdeztem.

-Szeretnék meginni veled egy kávét, ha esetleg benne lennél-mosolygott a göndör.

Mond igent, mondj igent.

-Marta nénivel kéne lenned, nem velem-lustán válaszoltam.

-Szerette volna, ha utánad jövök-a földet bámulta.

-Ó szóval nem is saját akaratból? Na szép-vállat rántottam és hátat fordítottam.

-Csak egy kávé, vagy tea. Tök mindegy. De ebbe még senki nem halt bele-futott elém.

Szintén vállat rántottam, jelezve, hogy oké...